2015. október 11., vasárnap

Tizenkettedik rész. ♡

~Andy szemszöge~

Ez az egész helyzet egyszerűen hihetetlen. Azt hiszem furcsa hogy ezt kell mondanom de csalódtam Holly ízlésében. Nem tudom felfogni és talán nem is akarom hogy mit látott abban a seggfejben. Osztom Ash véleményét arról a suttyóról. Szívem szerint én is bevertem volna annak a gyereknek a képét. Nem látom értelmét annak hogy Holly megvédte és adott a srácnak esélyt hogy „beszélgessenek”. Szívesen behúztam volna annak a Nick gyereknek egyet. Nem is inkább kettőt! Ah kit akarok áltatni? Addig ütöttem volna míg mozog. Rendesen felhúztam ezen az egész az agyam. Sőt! Az egész kicseszett The Mobon! Míg Hollyék kimentek Ash számon kérte a fiúkat. Igen már maga azaz ötlet se tetszett hogy Holly egyedül van kint azzal a seggfejjel...
- Kaptok kettő percet hogy elmondjatok mindent különben elintézem hogy egy jó ideig ne tudjatok mozogni! – Ash halál nyugodtan beszélt ami még számomra is ijesztő volt.
- Ash.. hidd el mi se tudtunk erről az egészről. Gondolhatod... nem csak Holly lepődött meg. – kezdte a magyarázkodást a dobos.
- Mi a francért nem tettetek semmit? – Ash most még nyugodt volt.
- Amint megtudtuk elleneztük ezt az egészet. Nem volt fair Hollyval szemben. Sokat segített nekünk és nem éreztük tisztességesnek vele szemben. Folyton azt mondogattuk Nicknek hogy fejezze be mert baj lesz, de persze hogy nem hallgatott ránk.
- Pontosan mi történt? – kérdeztem csendesen. Volt egy nagyon rossz előérzetem. Remélem nem az amire gondolok..
- Ti nem is tudjátok? - a gitáros szeme kikerekedett.
- Huh mi nem fogjuk elmondani… nem lenne igazságos Hollyra nézve. Majd ő elmondja. A lényeg annyi hogy Nick egy seggfej volt és elbaszta. Ez az ő hibája. – szólalt meg a dobos is. Ash kínjában felnevetett.
- De még mennyire hogy elbaszta! Szerencséje van hogy Holly önzetlen és jószívű. Elintéztem volna hogyha nem áll az utamban.- grimaszolt Ash majd mindenki elhallgatott. Kintről veszekedést hallottunk.
- Ezt miatta mondod mi? - hallottuk meg először Nick hangját.
- Ki miatt? Nem értelek.. - kérdezett vissza Holly.
- Jaj Holly, kedvesem. Fogadjunk hogy Andy miatt mondod ezt a sok hülyeséget.-legszívesebben szájon vertem volna.. és nem azért hogy a szájára vett hanem mert Hollyt a kedvesének szólította!
- Hah ezt te se gondolod komolyan! Ennek semmi köze sincs Andyhez! - válaszolta ingerülten a lány.
- Valóban? - kérdezett vissza. Holly nem válaszolt így ez a gerinctelen féreg folytatta - Mesélj csak. Miben jobb Ő mint én?
- Nem sirat meg úgy, mint te! - akkora büszkeséget éreztem mint még soha, ezzel akár még cukkolni is tudom de jelenleg nem alkalmas az időpont. Ash az újait ropogtatta és az ajtót méregette.
- Na és ugyan olyan jól csókol mint én?- ez volt az utolsó mondata Nicknek. Onnantól kezdve síri csend. Összenéztünk majd közös elhatározással feltéptük az ajtót és amit látunk cseppet se tetszett.





Ledermedve álltunk és csak bámultuk őket. Jinxx, Jake és CC Asht fogta le nehogy beverje annak a kölöknek a képét. Én pedig megfogtam Holly kezeit és elhúztam attól a seggfejtől. Ha Holl’ nem lett volna a kezeim közt gondolkodás nélkül megvertem volna. Az se érdekelt volna ha lecsuknak érte. Szegény kislány, annyira reszketett és össze volt zavarodva. Szerintem fel se fogta hogy mi történt vele.
- Jobb lesz ha mi most megyünk. – törte meg a csendet a dobos. Még mielőtt elcibálták volna azt a seggfejt nyíltan megbámult engem és a karjaim közt tartott lányt. Kibaszott jó érzés volt mellette lenni. A díszmajmok távozása után Holly kifújta az eddig bent tartott levegőt. Ennyi kellett Ashnél. Teljesen elborult az agya.
- Mi a franc volt ez? – kérdezte – Miért nem tudtatok elengedni? Szívesen megvertem volna!
- Ash nyugodj már le! Most nem az a lényeg! Ne azzal a barommal törődj hanem a húgoddal! – felelte Jake. Utáltam magam. A lány akit kedvelek itt szenved a karjaim között és semmit se tudok tenni. Az a tag, rendesen felkavarta Hollyt. Nem akartam elengedni, túlságosan törékeny. Nagyon sóhajtott Holl’ majd kiszakította magát a karjaim közül. Szar érzés volt. Viszketett a tenyerem hogy utána nyúljak és visszahúzzam. Tudtuk hogy a lányok mit szoktak tenni ha szerelmi bánatuk van. Féltünk nehogy Holly is elkezdje magát vagdosni vagy ne adj isten begyógyszerezze magát… Felérve az asztalnál találtuk. Csendben írt valamit majd egy egyszerű mozdulattal lesöpörte a füzetet a földre na meg a toll is utána repült. Most értem el ahhoz a ponthoz hogy kisétálok az ajtón és megkeresem azt a rohadékon és verek bele egy kis észt! Indultam volna de CCék megragadták a kezem majd felrángattak a felső emeletre. Idegesen kezdtem el járkálni mint egy hülye gyerek.
- Nyugodj már le ha kérhetlek. – szólalt meg Jake némi hallgatás után.
- Hogy tudnék megnyugodni amikor lent Holly ilyen szar állapotban van? – próbáltam nem felemelni a hangom.
- Haver… nem csak te érzed szarul magad de az nem fog segíteni ha idegbeteg módjára viselkedsz – Jinxx karba tett kezekkel figyelt.
- Ó ember… most sokkal fontosabb hogy Ashhel támaszt nyújtsatok Hollynak! Szegény nagyon összezavarodott.
- CC igazad van, és nektek is Jinxx de akkor se tudom megérteni hogyan volt annyi bőr a képén hogy ide jöjjön.. erre még meg is csókolta… - fortyogott bennem a düh. Nem is tudom hogy pontosan miért..
- Andy… te szereted őt! - állapította meg Jake.
- Persze hogy szeretem… - néztem értetlenül a gitárosra. – Miért ti nem szeretitek?
- Nem úgy gondoltam… Nem is fontos most… erre később visszatérünk. Most az a lényeg hogy támaszt nyújtsunk neki ilyen nehéz időszakában…
- A lehető legtöbbet kell megtennünk érte. – gondolkodott hangosan CC.
- Nem szabad egyedül hagynunk. – szólalt meg Jinxx.
- Nem csak Hollyra kell figyelnünk… - szólaltam meg csendesen. Minden tőlem telhetőt megteszek hogy elfelejtessem vele azt a seggfejt! Hatalmas elhatározottsággal bólintottam egyet majd a többiekkel visszasétáltunk Ashékhez. Holly a testvérével szemben ült, nekünk háttal. Ash arcán látszódott hogy nem tetszik neki valami. Odasétáltunk majd mindenki leült ahova tudott. Ashley mellé a pad széléhez ültem. Megfigyeltem hogy szegény lány sírt. Eléggé csúnyán elkenődött a sminkje. Csendben ültünk, mindenki a saját gondolataiba merülve míg Holly itta azt a szar Jacket…
- Ne bámuld, nagyon elkenődött.. – szólalt meg rekedtesen.
- Neked meg nem kellene innod. – mutattam az üvegre. Nem törődöm stílusban megrántotta a vállát és tovább itta azt a szart.
- Tudjátok milyen szar érzés mikor a szívem egyik fele azt mondja, öleld és szeresd míg a másik azt hogy soha többé ne keresd!?
- Holly jobb lesz ha leteszed azt az üveget. – mondta türelmetlenül Ash
- Majd ha kifogy odaadom..
- Hogy érzed magad? – kérdezte a dobosunk
- Őszintén érdekel a válasz vagy csak azért kérdeztél valamit hogy megtörd a számotokra kínos csöndet? – nézett CC szemeibe. Szegény srác annyira megszeppent hogy csak pislogva bámult. – CC ne haragudj… tudod hogy nem úgy értettem…
- Semmi gond Holly. Persze hogy tényleg érdekel a válaszod.
- Hát szarul de büszkén. Azt hiszem. Még élek.. ez jó jel nem? – mi ez a sok szarság? Nem a legszebb tekintetünkkel néztünk rá mire ő csak elnevette magát.
- Ez nagyon nem vicces Holly! – kezdem én ezt az egész szidás dolgot
- Mi az hogy „még” ? – folytatta Jake
- Eszedbe ne jussom semmi hülyeség – szólalt meg hosszas hallgatás után Jinxx
- Asszem beszélni fogok Torival. – jelentette ki Ash.
- Fel ne merd hívni! Nem akarom hogy miattam aggódjon! – a lány ijedten emelte a tekintetét Ashre.
- Akkor fejezd be ezt a hülyeséget. Élsz és élni fogsz. Nem akarom hogy hülyeségeket csinálj főleg amikor részeg vagy. – Ash hangja szörnyen nyugodt volt ami megijesztett. Holly nagyot nyelt majd egy aprócskát biccentett. Megitta az utolsó kortyot is az üvegből és már ténylegesen látszódott rajta az alkohol hatása. Még a semmin is nagyon jót nevetett. Ez nem bírtam tovább. Utáltam magam hogy itt ülök tétlenül míg ő szenved. Tennem kell valamit minél előbb.
- Jól van ideje ágyba bújni. Gyere. – szólaltam meg és lassacskán feltápászkodtam.
- Jaj én még nem akarok! Még csak most kezdődik az élet! Bulizni akarok menni.. és smárolni idegen hapsikkal. Áttáncolni az éjszakát. Élni akarok! – teljesen beleélte magát ebbe az egészbe.
- Oké. Gyere Holly megyünk bulizni. – válaszoltam mosollyal az arcomon.
- Komolyan? – felnézett rám azokkal a gyönyörű barnás zöld szemeivel. Azt hiszem még a lélegzetem is elakadt és pár pillanat erejéig kikapcsolt az agyam. Gyerünk már öregem… válaszolj valamit!
- Pontosan. Aludni nagyon jó buli, gyere és megmutatom. – hiába indultam el, ő csak ült és a kezét nyújtotta felém..Oké a lustaságára majd később rádolgozunk. Eléggé rosszul nézett ki, nem akartam hogy még rosszabbul legyen így odaléptem hozzá és felkaptam menyasszonyi pózba majd elindultam a nagyszoba felé. Kicsit nehézkesen nyitottam ki az ajtót de sikerült. Annyira féltem hogy mi van ha leejtem Hollyt. Elég fájdalmat kapott már, az hiányzott volna ha mellé még én is leejtem. Leraktam az ágyra és gondosan betakargattam ügyelve arra hogy ne fázzon. Amint jónak gondoltam elindultam az ajtó felé.
- Maradj velem..
- Holly ez nem jó ötlet. Részeg vagy… - félek nem bírnák magammal…
- Kérlek… - ahh... ennyi kellett… annyira kétségbeesetten suttogott hogy nem tudtam neki ellenállni. Az ajtóhoz sétáltam és becsuktam azt.. Levettem a pólómat majd bemásztam mellé az ágyba. Holly automatikusan hozzám bújt. Teljesen lefagytam. Még a légzésem is elakadt. Ez az érzés… a közelsége.. a csodás illata.. maga Holly.. Kis fáziskéséssel de visszaöleltem – Köszönöm – suttogta.
- Szívesen.
- Ígérd meg hogy mellettem leszel amikor felébredek.
- Megígérem hogy melletted leszek amikor holnap felébredsz. – és persze amikor és ameddig csak akarod…
- Becsszó?
- Becsszó – Annyira aranyos… elmosolyodtam majd megismételtem. – De ideje lesz aludnod. Holnap nagy macskajajod lesz.
- Énekelsz valamit? - bármit megtennék érted… kár hogy egy seggfej miatt sírsz. Itt az ideje elfelejtetnem veled Nicket..
- Mit szeretnél?
- Bármi jó lesz, csak szeretném hallani a hangod. – suttogta kicsit álmosan. Egy kicsit gondolkodtam és eszembe jutott mivel is fejezhetném ki az érzéseim… azt akartam hogy tudja, rám mindig számíthat. Elénekeltem neki tőlünk a let you downt.
- Köszönök mindent Andy. Azt is hogy énekelsz nekem. – suttogta rekedtesen.
- Neked bármit bármikor. – az a gond hogy erre a beszélgetésre nem fogsz emlékezni…
- Olyan vagy mint egy megmentő. – amennyire csak tudott hozzám bújt én pedig szorosan magamhoz öleltem. Csendben simogattam Holly hátát mígnem a légzése egyenletes lett. Elaludt az én karjaim közt. Egyetlen egy szó visszhangzott a fejemben míg el nem aludtam. „Megmentő”.

2015. szeptember 26., szombat

Tizenegyedik rész. ♡

Megcsókolt. Ezt el se hiszem. Nem akarom hogy ez megtörténjen. Legszívesebben ellökném magamtól de a testem nem engedelmeskedik. Kétségbeesetten csókolt. A nyelve bejutásért könyörgött. Elvesztettem az eszem. Ismét feltörtek bennem a régi emlékek. Utáltam. Nem akartam emlékezni. Felejteni akartam. Legszívesebben megfogtam volna minden régi emlékem és kivágtam volna a kukába. Fájt. Nem csak az amit Nick tett hanem az emlékek. Szépen lassan leromboltak belülről. Nem csak a rossz de még a jó emlékeim is. Mivel tudtam hogy ilyen többé már nem lesz. Nem tudom hogy meddig állhattunk csókolózva mikor megéreztem két kéz szorítását melyek lehúztak Nicktől. A testem sikított ez ellen. Nagyon nem akartam elengedni pedig csak tudtam hogy ez az egész testi vonzalom. Semmi több. Mikor feleszméltem abból a tipikus ködből. Észrevettem hogy Andy tart a kezeiben. Asht a többiek próbálják lefogni. Össze voltam zavarodba. Nick rendesen összekutyult mindent. Szólni akartam de nem tudtam. Nem akartam. Félek ha megszólalnák elsírnám magam.
- Jobb lesz ha most megyünk. – szólalt meg Ryan a The Mob dobosa. Szó nélkül néztem ahogy Ryannék lelépnek. Persze Nick még vetett rém és Andyre egy gyilkos pillantást. Kifújta az eddig bent tartott levegőt. Senki nem szólt semmit amíg Nickék el nem tűntek a szemünk elől. Majd Ash teljesen kiakadt.
- Mi a franc volt ez? – kérdezte – Miért nem tudtatok elengedni? Szívesen megvertem volna!
- Ash nyugodj már le! Most nem az a lényeg! Ne azzal a barommal törődj hanem a húgoddal! – felelte Jake. Szarul éreztem magam. Annyi minden kavargott bennem, legszívesebben kiáltottam volna. Andy még mindig fogott mintha nem tudná eldönteni hogyha most elenged, elszaladok-e vagy összecsuklok. A testem remegett és képtelen voltam feldolgozni a történteket. Össze kell magam szednem. Sóhajtottam egy nagyot majd kibontakoztam Andy öleléséből. A srácok úgy bámultak mintha bármelyik pillanatban összeroppanhatnék. Mit sem törődve velük felsétáltam a buszra és visszaültem az asztalhoz mintha mi sem történt volna. Természetesen a srácok jöttek utánam. Magam elé vettem a füzetem és a tollat majd írni kezdtem. Összefüggő mondatokat próbáltam írni a boldogságról és a barátokról ehelyett a Nickkel töltött időkről kezdtem írni. Idegesen söpörtem le a füzetet az asztalról ami hangos puffanással a földre esett. Utána dobtam a tollat is. A tenyerembe temettem az arcom és mélyeket lélegeztem hogy minél előbb lenyugodjak. Amint lehunytam a szemem magam előtt láttam Nicket. Elérte azt amit akar. Feltépte a régi sebem ami most megint vérzik. Kínomban felnyögtem a nappaliba sétáltam és felkaptam Ash gitárját majd csatlakoztattam az erősítőhöz és énekeltem azt ami az eszembe jutott.

„Now I will tell you what I've done for you
50 thousand tears I've cried.
Screaming, deceiving and bleeding for you
And you still won't hear me (going under)
Don't want your hand this time - I'll save myself.
Maybe I'll wake up for once (wake up for once)
Not tormented daily defeated by you
Just when I thought I'd reached the bottom


I dive again
I'm going under (going under)
Drowning in you (drowning in you)
I'm falling forever (falling forever)
I've got to break through
I'm going under


Blurring and stirring the truth and the lies.
(So I don't know what's real)
So I don't know what's real and what's not
(don't know what's real and what's not)
Always confusing the thoughts in my head
So I can't trust myself anymore”


„Elmondom, mit tettem miattad:
Ezernyi könnyet hullattam
Sikítottam, csaltam, s szenvedtem érted
De mégsem hallod, amit mondok (süllyedek)
Ezúttal nem kell a segítséged, majd én megmentem magam
Talán végre egyszer úgy ébredek fel (úgy ébredek fel)
Hogy nem kínoz többé a kudarc érzése
Mikor már azt hittem, elértem a legalját

Megint alámerülök…
Süllyedek (süllyedek)
Beléd fulladok (beléd fulladok)
Örökké zuhanok (örökké zuhanok)
Ki kell, hogy törjek
Süllyedek

Ködösíted, összezavarod az igazságot, s a hazugságot is
(Már nem tudom, mi a valóság)
Már nem tudom, mi a valóság, s a képzelet
(Nem tudom, mi a valóság, s a képzelet)
Összezavarnak a gondolataim
Már magamban sem bízhatok”

Éneklés közben megindultak a könnyeim. Először csak egy kettő majd utána jött a többi is. Végül már semmit se láttam a könnyeimtől. Abbahagytam a gitározást majd a gitárt leraktam a kanapéra. Ha Ash nem kap el tuti a földön kötötte volna ki. Szorosan magához ölelt és simogatta a hátam. Nem tudtam mást tenni hozzá bújtam és utat engedtem a könnyeimnek.
- Shh… semmi baj. Add csak ki magadból.. bár az a gyökér nem érdemli meg hogy könnyeket hullajts érte. Holly, nagyon erős vagy. Túl fogod élni mint mindig. – próbált nyugtatgatni Ash. Én nagyra értékelem. Tényleg, de most kiakadtam.
- Kibaszottul nem akarom túl élni. Ash belefáradtam már abba hogy mindig én vagyok az aki nyel. Mosolygok mert muszáj miközben az emlékek belül széttépnek! Miért van az, hogy megbántott, megalázott, magamra hagyott, és én mégis szeretem? Ash.. mond meg hogy miért… Nem akarom hogy az életem része legyen de azt se akarom hogy elmenjen. – összezavarodva zokogtam a pólójába.
- Meg kell értened, hogy mindennek megvan a maga ideje. Semmi sem történik előbb vagy utóbb, mint arra megérne. Egyetlen találkozás, emberi kapcsolat sem lép be mindaddig az életedbe míg nem állsz készen rá. Mindez egy tökéletes isteni terv része. Hisz minden személy egy darabka, mely csak akkor passzol a helyére, ha annak eljött az ideje, hogy beilleszkedjék az életedbe. Mindezt akkor, mikor leginkább szükséged van rá, segítvén abba, hogy megtanulj valamit vagy épp továbblépj. Felesleges ellenállni, hiszen részei lesznek az életednek. Kii - ki egy találkozás erejéig, és lesz, aki végigkísér utadon...
- A sorsnak gyakran pofátlan humora van. – inkább csak magamnak motyogtam mind Ashnek de így is megértette.
- Végül is így is lehet mondani.
- Azt hiszem életem legnagyobb hibája az, hogy hagytam, hogy néhány ember tovább maradjon az életemben, mint amennyit ők megérdemeltek…
- Tudod… aki megéli a rosszat, csak az tudja igazán értékelni a jót.
- Alkoholra van szükségem! - kibontakoztam Ash öleléséből és a hűtőhöz indultam
- Az alkohol nem ad választ semmire… - hallottam meg Asht a hátam mögül. Teljesen igaza volt.
- De legalább elfelejtem a kérdést. –válaszoltam miközben a hűtőben turkáltam és rátaláltam egy üveg Jack Danielsre.
- Hóha kislány. Nem szabadna innod. Nem neked való. – méregetett Ash
- Jaj fogd már be. Felnőtt vagyok.
- De a húgom vagy és fiatalabb is jóval.
- Szükségem van az alkoholra hogy felejteni tudjak. – még mielőtt Ash válaszolhatott volna becsuktam a hűtőt és kezemben Jackkel ültem le az asztalhoz. Kibontottam és ahelyett hogy egy pohárba öntöttem volna meghúztam az üveget. Az alkohol szép lassan végigfolyt a torkomon s maga után hagyva azt a kesernyés mégis finom ízt. Ash velem szemben ült le és csendben, fintorogva fejezte ki nemtetszését. Nagyra értékelem hogy nem szólt egy szót se csak halkan bámult és magában szitkozódott. A többiek is előkerültek valahonnan majd csatlakoztak. Andy leült Ash mellé és bámulta az arcom. Tudtam hogy az elmosódott sminkem nézi. Valami nagyon nem tetszett neki.
- Ne bámuld, nagyon elkenődött.. – szólaltam meg rekedtesen.
- Neked meg nem kellene innod. – mutatott az üvegre. Nem törődöm stílusban megrántottam a vállam és tovább ittam.
- Tudjátok milyen szar érzés mikor a szívem egyik fele azt mondja, öleld és szeresd míg a másik azt hogy soha többé ne keresd! – valójában nem is tudom hogy miért osztottam ezt meg velük. Lassacskán kezdtem érezni az alkohol hatását.
- Holly jobb lesz ha leteszed azt az üveget. – mondta türelmetlenül Ash
- Majd ha kifogy odaadom..
- Hogy érzed magad? – kérdezte CC
- Őszintén érdekel a válasz vagy csak azért kérdeztél valamit hogy megtörd a számotokra kínos csöndet? – néztem CC szemeibe. Szegény srác annyira megszeppent hogy csak pislogva bámult. – CC ne haragudj… tudod hogy nem úgy értettem…
- Semmi gond Holly. Persze hogy tényleg érdekel a válaszod.
- Hát szarul de büszkén. Azt hiszem. Még élek.. ez jó jel nem? – elnevetem magam a nem túl kedves tekintetükön.
- Ez nagyon nem vicces Holly! – kezdte a szidást Andy
- Mi az hogy „még” ? – folytatta Jake
- Eszedbe ne jussom semmi hülyeség – szólalt meg hosszas hallgatás után Jinxx
- Asszem beszélni fogok Torival. – jelentette ki Ash.
- Fel ne merd hívni! Nem akarom hogy miattam aggódjon! – emeltem a tekintetem Ashre.
- Akkor fejezd be ezt a hülyeséget. Élsz és élni fogsz. Nem akarom hogy hülyeségeket csinálj főleg amikor részeg vagy. – Ash hangja szörnyen nyugodt volt ami megijesztett. Nagyot nyeltem majd egy aprócskát biccentettem. Megittam az utolsó kortyot is az üvegből és már ténylegesen éreztem az alkohol hatását. Nevetni kezdtem a semmin.
- Jól van ideje ágyba bújni. Gyere. – szólalt meg Andy és felkelt a helyéről.
- Jaj én még nem akarok! Még csak most kezdődik az élet! Bulizni akarok menni.. és smárolni idegen hapsikkal. Áttáncolni az éjszakát. Élni akarok! – teljesen beleéltem magam ebbe az egészbe.
- Oké. Gyere Holly megyünk bulizni. – jelentette ki mosollyal az arcán Andy.
- Komolyan? – néztem csillogó szemekkel Andyre.
- Pontosan. Aludni nagyon jó buli, gyere és megmutatom. – Andy elindult mire én utána néztem és felé nyújtottam a kezem. Kettőt láttam mindenből és szédültem. Féltem ha felállok elesem. Szerencsére Andy vette a lapot így odalépett hozzám és felvett majd menyasszonyi pózban elindult velem a nagyszoba felé. Én még visszanéztem Jinxxékre és mosolyogva integettem nekik. Totálisan kész voltam. Andy a szobába beérve lerakott az ágyra és betakart. Már épp indult volna ki mikor megragadtam a kezét.
- Maradj velem.. – szólaltam meg rekedtesen.
- Holly ez nem jó ötlet. Részeg vagy… - kezdte volna Andy a szerintem hosszú monológját de a szavába vágtam.
- Kérlek… - suttogtam kétségbeesetten. Andy az ajtóhoz sétált majd becsukta azt. Levette a pólóját majd bemászott mellém az ágyba. Automatikusan hozzá bújtam. Hallottam hogy elakadt a lélegzete de visszaölelt. – Köszönöm – suttogtam.
- Szívesen.
- Ígérd meg hogy mellettem leszel amikor felébredek.
- Megígérem hogy melletted leszek amikor holnap felébredsz. – válaszolta Andy
- Becsszó? – nem tehetek róla, ha kicsit többet iszom a kelleténél jobban szeretek megbizonyosodni dolgokról. (Ezt jól megaszondtam :D)
- Becsszó – ismételte meg Andy. – De ideje lesz aludnod. Holnap nagy macskajajod lesz.
- Énekelsz valamit? - egy kis ideig nem válaszolt mintha habozna de végül megszólalt
- Mit szeretnél?
- Bármi jó lesz, csak szeretném hallani a hangod. – suttogtam. Andy kis gondolkodás után elkezdett énekelni. 

„I'll never let you down
I promise right here, right now
I won't let you down
I'll never let you down
Our faith will silence the doubt
I won't let you down”


„Én sose hagylak cserben
Ezt megígérem itt és most
Én nem hagylak cserben
Én sose hagylak cserben
A hitünk el fogja hallgattatni a kétséget
Én sose hagylak cserben”

- Köszönök mindent Andy. Azt is hogy énekelsz nekem. – suttogtam rekedtesen.
- Neked bármit bármikor. – jött a válasz szintén suttogva.
- Olyan vagy mint egy megmentő. – amennyire csak tudtam odabújtam hozzá és szép lassan átadtam maga az álmoknak. Az utolsó gondolatom az volt hogy Andy az én megmentőm.

2015. szeptember 17., csütörtök

Tizedik rész. ♡

Tapsoltak. Nem az a gyors féle taps volt. Inkább az a lassú, monoton ritmus... Ash teste megfeszült a pulton. Velem szemben Andy is idegesen pillantott mögém. Nem tudtam de sejtettem hogy mi vár rám ha megfordulok. Elég volt csak Ashleyre ránézni. Remegett a teste, az arca pirosodott a dühtől. Lassan felkeltem a helyemről, felvettem az álarcom és megfordultam. A lélegzetem is elakadt. Velem szemben ott állt a The Mob. Az eltökéltségem hogy elküldöm őket a francba, kivághattam a kukába. Nick dögösebb volt mint amire emlékeztem. A banda többi tagja sem volt rossz bőr de kétség kívül Nick volt a legvonzóbb. Amit ő is tudott. Kibaszottul nem akartam elhinni hogy ez megtörténik. Magamban azért imádkoztam hogy kelljek már fel ebből a rémálomból. Hiába csuktam és nyitottam ki a szemem, nem tűntek el. Nick feltűnően bámulta Andyt és Asht. Látszott a tekintetén hogy nem tetszik neki valami.. Jake, Jinxx és CC átpártolt Andyék mellé. Ash szép lassan leszállt a pultról és kiegyenesedett Andyvel együtt. Ahogy megnéztem Nicket és Andyt közel egyforma magasak voltak. Azt se tudtam hogy mit csináljak. A két banda épp hogy megtűrte egymást, és ha egymásnak esnek nagy baj lesz. Úgy éreztem magam mint egy ártatlan őzike a farkas falka közepén. Sose tapasztaltam még ekkora feszültséget mint amit most tapasztalni lehetett. Ahogy végignéztem a bandán együtt érző pillantásokat kaptam. Kivéve Nicktől. Ő még mindig Andyt és a bátyámat figyelte. Nicken kívül nem haragudtam a többiekre hisz ők se tudtak erről. Isten lássa lelkem, nem vagyok egy haragtartó típus (annyira) és a srácok is jó fejek de amit Nick tett azt nem tudom megbocsájtani. Próbáltam de nem megy. Annyira mély sebet ejtett rajtam hogy nem vagyok képes ezt elnézni neki. Belefáradtam már abba hogy mindig én vagyok az a bizonyos „áldozat”. Ismeritek azt az érzést amikor azon gondolkodtok hogy mit rontottatok el, mikor nem is ti voltatok a hibásak? Na elég sokszor érzem ezt és már egy kicsit elegem van belőle. Lőjenek le érte! Ha nem álltam volna Nick elé akkor kétségkívül Ashley behúzott volna neki egyet. Rezzenéstelenül bámultam Ash kezét az arcomtól pár centire.
- Holly megkattantál? Állj arrébb hogy beverhessem ennek a parasztnak a képét. – mondta ingerültem a bátyám.
- Nem fogtok verekedni. – válaszoltam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ne avatkozz bele a nagyok dolgába. – ezt nem hiszem el. Hogy mondhatott ilyet? Jó oké, a tesóm meg minden de az Isten szerelmére nem az ő dolga meg amúgy is felnőtt vagyok.
- Te ne avatkozz bele az ÉN dolgomba. Lelehet szállni rólam. Felnőtt vagyok majd én megoldom a problémáim!
- Holly ezt te se gondolhatod komolyan! - szállt be a vitába Andy is.
- Agyon verhetitek de csak a testemen keresztül. – én magam se akartam elhinni a saját szavaim. Az agyam azt sikította hogy álljak az útjából és nézzem végig ahogy péppé verik. Meg is tettem volna ha a szívem nem kántálná azt hogy „Holly, te nem olyan ember vagy aki hagyná hogy megverjék, még akkor is ha fájdalmat okozott neked..” Rühellem de a szívemnek igaza van. Bármekkora fájdalmat okozott is Nick mégse fogom hagyni hogy megverjék.
- Neked elment az eszed. – háborgott Ash.
Kislány, gondolkodj logikusan. Azt ne mond hogy már el is felejtetted hogy mit tett veled. – emlékeztetett CC.
- Fogjátok vissza magatok. – végignéztem rajtuk majd Nick felé fordultam – Mit akarsz?
- Beszélni szeretnék veled… négyszemközt. – válaszolta miközben még mindig Andyéket nézte.
- Még mit nem! Na ide figyelj te s*ggfej. Nem fogsz egyedül maradni a húgommal! – jobb lesz mielőbb cselekedni mert látszott Ashleyn hogy nem bírja sokáig. A kezét összeszorította. Szikrát szórtak a szemei. Sose láttam még ennyire félelmetesnek. Rá se ismertem a bátyámra.
- Ash, kérlek nyugodj le. Meghallgatom hogy mit szeretne mondani utána elmennek. Ennyi az egész. – lágyan beszéltem hozzá, próbáltam lenyugtatni. Ahogy rám emelte a szemeit, meglágyult a tekintete.
- Akkor se fogom hagyni hogy egyedül maradj vele.
- Miért nem bízol bennem? – néztem mélyen a szemeibe.
- Benned bízom. Csak benne nem. – tekintetét ismét Nickre emelte.
- Ha bennem bízol az már pont elég nem? Higgadjatok le. – biztatóan rájuk mosolyogtam majd Nick felé fordultam ismét. – Menjünk ki. Kapsz 10 percet. – fejemmel az ajtó felé biccentettem. Mikor Nick után indultam volna Andy megragadta a karom.
- Nem akarom hogy kimenj vele. – közölte idegesen.
- Mi a franc baja van mindenkinek? Nem vagyok már gyerek. Felnőtt vagyok, megbeszéljük a dolgokat és mindenki megy arra amerre lát. Komolyan mit gondoltok, meggondolatlanul a karjaiba vetem magam? – kérdeztem idegesen. Nem tetszett ha kioktattak és megmondták hogy mit tegyek. Érett vagyok, tanulok a hibáimból. Nem fogom elkövetni ugyan azt a hibát. Ugye?
- Bármit tehet veled kint…
- Andy… ugye ezt most nem gondolod komolyan? Ahh… hagyjuk.. – kirántottam a kezem a fogásából és Nick után mentem. A napnak szemben állt, szemeit behunyta és élvezte a napsütést. Egy kicsit belehaltam a látványba. Szerettem volna odasétálni hozzá és beletúrni a hajába vagy átölelni hátulról, mint régen. Megérezhette hogy nézem mert megszólalt.
- Ugye neked is eszedbe jutott hogy milyen volt régen? – kérdezte nemes egyszerűséggel. Annyira szexis volt a hangja. Kiszáradt a szám. Válaszolni akartam de nem jöttek a szavak. Ezt tette velem Nick Andrews. Teljesen megbabonázott, az ujjai köré csavart és kedve szerint játszadozott velem. Felém fordult majd alaposan végig mért. – Nagyon csinos vagy – dicsért meg egy bugyi nedvesítő mosoly keretében. Végigmérve magamon egy rövid farmernadrág volt rajtam egy zöld csipkés has pólóval. Közelebb sétált hozzám és a kezével végigsimította a medencémnél található tetoválást. Lehunytam a szemem és átadtam magam a pillanatnak. Tudom hogy helytelen amit csinálunk, na meg az is ahogy reagálok az érintésére, de jelen helyzetben nem törődtem vele. Megadtam neki azt amit akart. Élveztem az érintését, pedig gyűlöltem magam amiért így reagáltam rá. El kellett volna löknöm magamtól de nem ment. Nem akartam. Nick nagyon jól tudta hogy mely tettével milyen reakciókat váltott ki másokból. Tudtam. Láttam. Sokszor szem és fültanúja voltam hogy pont ugyan így próbálta levenni a hölgyeket a lábukról. Szinte mindig sikerrel járt. Utána.. hát had ne kelljen részleteznem hogy mi következett. Abba kell ezt hagynom mégpedig minél előbb mert baj lesz.
- Nick… ez nem helyes.. – próbáltam összekaparni azt a kis halovány valamit ami az eszemből megmaradt.
- Mondd csak Holly, emlékszel még azokra a napokra amikor együtt voltunk? Neked nem hiányoznak azok a napok mikor együtt pihentünk vagy elmentünk a Lakers meccsre? – tudtam hogy mit akar ezzel elérni. Fel akarja ébreszteni bennem a hiányát. Még szép hogy hiányoztak a vele és a banda többi tagjával töltött percek de az már a múlt. Bármennyire is fáj már továbbléptem. Vagyis azt hiszem. Nem akartam, mégis feltört az a rengeteg emlék. Nekik köszönhetem életem első zenei díj átadóját. Feledhetetlen élmény volt mellettük állni mikor megkapták az első díjukat. A turnék is klasszak voltak még ha rengeteg munkám volt is. Most hogy visszagondolok azokra az időkre rá kell jönnöm hogy kihasználtak de mégis élveztem. Rossz emlékeim ellenére rengeteg jó is történt.


Amikor elmentünk sátorozni a srácok turné szünetében. Hatalmas buli volt. Rengeteget túráztunk meg sztorizgattunk. A kedvenceim között volt az esti tábortüzes éneklés is. Vagyis én csak hallgattam ahogy a srácok játszanak. Olyanok voltunk akkor mint egy nagy család. Fájt mikor ez a „család” széthúzott. Mint amikor kiderülnek a mocskos családi titkok. Egy pillanat alatt hullott szét minden.

- Nick ne húzd az időt kérlek! Mond hogy mit akarsz és utána lépj ki az életemből. - nehezen jöttek a szavak. Többször is átgondoltam hogy mit mondjak.
- Mindig is ilyen türelmetlen voltál - aprócska mosolyra húzta a tökéletes ajkait. - Egyszerűen csak hiányzol Holl. Idegesít a tudat hogy nem érezhetem a csodás illatod. Nem ölelhetlek át. Nem érezlek magam mellet reggel mikor felkelek és este mikor lefekszem. Folyton csak te jársz a fejemben. Eltereled a gondolataimat a munkáról és persze minden másról. Tudom hogy nagy hibát követtem el amire nem jár megbocsátás. Megtudok változni de ahhoz a segítséged kell. Holly hinned kell nekem! - annyira utáltam ezt. Bűntudatot akar bennem kelteni. Tudom hogy mire készül hisz láttam hogy ugyan ezt műveli más nőkkel is. Átlátom a helyzetet.
- Igen megtudsz változni de nem fogsz. Nick hagyd abba ezt a gyerekes viselkedést. Ismerlek mint a rossz pénzt. Azért akarsz visszakapni hogy legyen aki megírja helyettetek a dalszövegeket, takarítson és egyebek. Kihasználtál. Többször is. Csak játékszerként tekintettél rám amit ha megunsz kidobsz. Fogalmad sincs róla mekkora fájdalmat okoztál nekem mikor megjelent az a lány. Nick apa leszel! Fel tudod ezt fogni? Ahh miket is beszélek? Téged ez úgy se érdekel. Már majdnem sikerül elfelejtenem mire ismét megjelensz és bűntudatot próbálsz ébreszteni bennem. Tudod mit? Menj a francba! Elegem van abból hogy mindig engem használnak ki. Én vagyok az a kibaszott pótlék. Az örök második. - nehezen de elléptem előle. Kell a távolság ha ezt végig akarom csinálni. Látszott rajta hogy nem tetszenek neki a szavaim és az se hogy eltávolodtam tőle. Kezdett ideges lenni.
- Ezt miatta mondod mi? - kérdezte éllel a hangjában.
- Ki miatt? Nem értelek.
- Jaj Holly, kedvesem. Fogadjunk hogy Andy miatt mondod ezt a sok hülyeséget.- tátott szájjal bámultam rá. Ez kész röhej. Ezt is megéltem. Nick Andrews féltékeny. 
- Hah ezt te se gondolod komolyan! Ennek semmi köze sincs Andyhez!
- Valóban? - kérdezett vissza. Most erre mit mondjak? Végül is már mindegy hogy mit mondok. Úgyis a fejébe vette ezt a hülyeséget. - Mesélj csak. Miben jobb Ő mint én?
- Nem sirat meg úgy, mint te! - részemről befejezettnek vettem a beszélgetést. Sarkon fordultam és elindultam volna. Nick megragadta a karom és visszahúzott.
- Na és ugyan olyan jól csókol mint én? - reagálni sem volt időm. Megcsókolt.

2015. szeptember 13., vasárnap

Kilencedik rész. ♡

 Először is megszeretném köszönni a rengeteg megtekintést és a véleményt. Nem gondoltam volna hogy egyáltalán lesz olyan akit érdekel ez a történet. Nagyon szépen köszönök mindent. Nagyon sokat jelent ez nekem! ♡

Az elmúlt két hétben a srácok rengeteg jobbnál jobb koncertet tudhatnak a hátuk mögött. Rengeteg energiát fektettek bele a koncertekbe amit az Army is visszajelezte. Mint egy hatalmas család, aminek még ha pár hónapra is de a részese lehetek. Annyi szeretetet kapok a srácoktól.. meg se érdemlem. Mindig elcsodálkozom azokon hogy az emberek mennyire minősítik őket de persze nem tudják hogy mennyi szeretet szorult beléjük. Mindig csak a kinézetüket tudják kritizálni és hülyeségeket feltételeznek róluk. Igen kibaszottul sátánisták… Gratulálok.. kapja be az egész társadalom! Andyékben több szeretet szorult mint az elcseszett emberekben akiknek annyira rohadt unalmas az életük hogy másokéval foglalkoznak és azt vesézik ki. Néhanapján még hazugságokat is gyártanak róluk csak hogy keresztbe tegyenek nekik. Ezzel csak saját magukat minősítik az emberek de ők vannak olyan hülyék hogy nem veszik észre… Kibaszottul nem tudom megérteni hogy ezeknek az embereknek mi játszódik le a fejükben? Miért okoz nekik akkora örömöt ha pletykálnak a srácokról? Ezt az egyet sose fogom megérteni. Csodálom a srácokat hogy minden hülyeség mellett kitartanak az elvük mellett „nyugodtan vállaljuk fel önmagunk és szarjuk le mások véleményét”. Annyi mocskot összehordtak már róluk, mégis „tűrik”. Jót röhögnek ezen az egészen. Szerény személyem szerint én ennyi véleménytől már rég összeroppantam volna. A srácok igazi hősök. A reményvesztett emberek hősei. Nem csak hogy az öltözködésükkel de a sminkelésükkel is arra akarják felhívni az emberek figyelmét hogy bátran merjenek önmaguk lenni. Sok ember ezt nem ismeri fel és egyből az olyan szavakkal dobálóznak hogy „tuti hogy ezek buzik…” vagy „ezek nem lányok?”. Ilyenkor szeretnék sok embert átölelni a nyaka körül egy kötéllel. Sokszor kérdeztem már rá hogy hogyan kezelik ezeket mire csak legyintettek hogy nem kell velük törődni. Elmondásuk szerint nem a seggfejeknek akarnak példát mutatni hanem az Armynak. Igen most hálát adok az Istennek hogy ilyen bátyám van. Hálát adhatok azért is hogy megismertem őket. Rengeteget tanulok tőlük. Szó szerint. A nyugisabb napjaikon mindig szerveznek valami programot. CC a fejébe vette hogy megtanít dobolni. Hú szegényt tuti hogy kiakasztottam a bénaságommal de nagyon rendes és annyira nem röhög ki. Ő nem. Viszont a srácok előszeretettel mulatnak rajtam. A legutolsó próbálkozásnál végleg feladtam.
- Kibaszottul nem ér hogy röhögtök rajtam… kezdő vagyok! - bevágtam a mű hisztim.
- Holly nálad bénábbat még nem láttam. Komolyan mondom! – röhögött Ash
- Akkora egy paraszt vagy! Ha ennyire nagy a szád gyere ide és mutasd meg hogy kell.
- Tudod mikor.. annyira jó látni ahogy szerencsétlenkedsz! – válaszolta pimaszul
- Ne is figyelj rájuk Holly. – próbált nyugtatni CC de van egy olyan érzésem hogy már a síró görcs kerülgette szegény csórit.
- Könnyű azt mondani nem rajtad röhögnek… - motyogtam inkább csak magamnak.
- Na próbált meg még egyszer. Annyira nem nehéz. – mosolygott rám bátorítóan. Amit CC mutatott kurva egyszerű volt nekem mégse akart összejönni. Ha lassan próbáltam ha gyorsan akkor is elrontottam. Persze Jinxxék jót nevettek rajtam és néha – néha CC is elmosolyodott.
- Jó én ezt feladom... nem tudom ahh maradok a gitárnál.. – CC leckéi voltak a legnehezebbek mégis élveztem mert sokat nevettünk a bénaságomon amit nem bánok. Amúgy se tudok haragudni rájuk amiért kinevettek. Ezt egy viccnek fogom fel. Azóta CC azzal piszkál hogy néha napján eldobolja azt amit én nem tudtam. Ilyenkor szívesen elküldeném melegebb helyekre.. Sajnos nagyot kellett csalódnom mert teljesen másra gondoltunk amikor Jake kijelentette hogy „játszanom kell vele.” Általában napi rutinná vált hogy minden reggel játszom vele pár számot a Guitar Heroban. Annyira aranyos volt az eleinte hagyta magát de mikor rájött hogy nem vagyok annyira béna mint a dobolásban ő is odatette magát. Szeretem az ilyen reggeleket. Jókat szoktunk hülyéskedni olyan mintha a második bátyám lenne. Jinxx és Ashley társaságában eszmecseréket szoktunk váltani a technikámról és ellátnak további tanácsokkal. Olyan is volt amikor random játszottak valamit amit nekem vissza kellett játszanom. Rengeteget segítenek nekem, köztük abban is hogy ne féljek közönség előtt játszani. Előttük már bátrabban gitározom de az éneklés az még nem annyira megy. Persze van olyan hogy random dalra fakadok úgy hogy észre se veszem de a srácok igen. Huh hát olyankor átváltok színváltó üzemmódba és pirulok össze vissza. A random énekléseim néha halálosan kínosak szoktak lenni. Egyszer covert énekeltem és hát eléggé kínosan jöttem ki belőle. Reggel fülhallgatóval hallgattam a zenét közben kávét csináltam. Szokásomhoz híven nem bírtam ki így énekeltem.

„Do you wanna be my lover tonight? ”

„Akarsz a szeretőm lenni éjszaka?”

Amikor megfordultam Andy vigyorgó fejével találtam szembe magam. Nagyon közel állt hozzám és pedig mint általában vöröslő fejjel menekültem a konyhából. Persze utánam szólt hogy szívesen elvállalja a feladatot. Azóta mindig piszkál ezzel a reggeli bakimmal. Egyébként Ash ahol tud ott szívat, viszont amikor gitározunk azt komolyan veszi. Büszke vagyok magamra mert eltudtam fojtani a féltékenységem így sokkal könnyebb minden. A legfurcsább azaz hogy Andy is kiveszi a részét a munkából. Először nem akartam elfogadni a segítségét. Szégyelltem magam. Ő tehetséges, kibaszott jó hangja van és nagyon dögös is. Ellentétben vele én… hah elég csak rám nézni. Nem értettem hogy miért segítene nekem? Addig makacskodott míg bele nem mentem. Sokszor bunyóztunk amiatt hogy megakarta nézni a füzetem aminek a vége szinte mindig az lett hogy vagy a falhoz préselve találtam magam vagy ha épp a földön bunyóztunk felettem volt. A füzetem pedig a kezében. Amikor elolvasta a dalszövegeim szerettem volna menekülni hogy elkerüljem a nézését de mindig stabilan tartott. Őszintén szólva nem szeretem ha elolvassák azt amit írok. Tudom nagyon jól hogy amiket írok azok nem jók. Nem elég jók. Tudnék jobbat is írni de nem tudok. Nem adok bele 110%ot ami zavar, erre jön Andy és elolvassa. Ha ez nem lenne elég kínos még nem meséltem azokról a pillanatokról amikor gyakorol velem. Nincsenek olyan szavak amikkel ezt kilehetne fejezni. Egyszerűen tökéletes. A szemei… az arca.. a mosolya és a szája. A magabiztos tekintete. A teste.. azok a csodás tetoválásai.. az önzetlen szeretete és a csodálatos hangja. Igen most jön az a rész hogy minden lány sóhajt egy hatalmas nagyot. Köztük én is. Amikor leült velem és kifejtette a véleményét a dalokról amiket írtam, láttam a szemében a csillogást hogy őt ez igen is érdekli és örömmel osztja meg velem a tapasztalatait. Beszéd közben aranyosan gesztikulál a kezeivel. A mosolyától elakadt a lélegzetem és amikor elkezdtünk énekelni, a szívem leállt.
- Válassz egy dalt – mosolygott Andy
- Kitől? – kérdeztem vissza
- Az nem számít hogy kitől de jó lenne ha olyat választanál amit ismerek – válaszolta Andy és közben ivott az energia italából.
- Úúúú válassz tőlünk valamit! – lelkesedett Ash
-Hah és én még azt hittem hogy Andy a beképzelt… - fordultam Ash felé aki a pulton ült.
- Mit mondtál rólam? – kérdezte Andy
- Legyen a Goodbye Agony… - mosolyogtam ártatlanul. Andy még morgott valamit majd intett hogy háromra kezdjük.

„I watch the stars and setting suns
As the years are passing by
I never knew that hope was fatal
Until I looked it in the eye
And now I'm not sure I am able
To reach the other side
Casting out the light


Living a life of misery
Always there, just underneath
Haunting me, quietly alone
It’s killing me, killing me
Dead and gone, what's done is done
You were all I had become
I'm letting go of what I once believed
So goodbye agony
Goodbye agony”


„Nézem a csillagokat és a múló napokat
Ahogy évente haladnak
Sosem tudtam ez a remény halálos volt
Mialatt én láttam a szemedben
És most nem vagyok benne biztos hogy képes vagyok
Elérni a másik oldalt
Kiűzettem a fényből

Nyomorult életet élni
Mindig az, most alattam
Vadászik rám csendesen egyedül
Megöl engem, megöl engem
Halott és elmúlt, ami történt megtörtént
Te voltál minden amivé válok
Elengedem amiben egyszer hittem
Szóval viszlát gyötrelem
Viszlát gyötrelem”

Éneklés közben próbáltam nem becsukni a szemem. Sajnos ez egy nagyon rossz szokásom, és Andy legelőször ezt próbálná kiölni belőlem. Igazából én se tudom hogy miért csukom be a szemeim, csak automatikusan megteszem. Ha meg kellene indokolnom talán az lenne rá a legjobb válasz hogy azért hunyom le szemeim hogy ne lássam az emberek grimaszait. Talán kicsit olyan ez mint mikor kiskorunkban mindig betakarjuk a lábaink, nehogy megegyék a szörnyek. A közönség az én szörnyem. Ha nem látom őket, ők se láthatnak engem. Kicsit gyerekes de nem tudom másképp elmagyarázni. Kiszemeltem egy pontot az asztalon és azt bámultam éneklés közben. Félelmetesen jók voltunk ahogy együtt énekeltünk. Eleinte féltem ettől az egésztől de a végére egyre jobban élveztem. A dal végén egyenesen Andy szemébe néztem aki őszinte mosolyt villantott rám.


- Nagyon ügyes vagy. A jó az hogy nem csuktad be a szemed a rossz viszont az hogy az asztalt bámultad mintha bármelyik percben megmozdulhatna. – fordította komolyra a szót Andy.
- Ahhoz képes elég ügyes voltál. – dicsért meg Ash.
- De nem elég jó. – sóhajtottam s az asztalra hajtottam a fejem.
- Na ez az amit soha többet nem akarok hallani! – mondta egyszerre Ash és Andy
- Válassz egy másik dalt Holly. – folytatta tovább Andy
- Mit tudom én… öhm legyen a … Die For You tőletek.. – dünnyögtem az asztalnak.
- Ezt most hízelgésnek vegyem? – kihallottam Andy hangjából hogy vigyorog.
- Vedd annak aminek akarod. – felemeltem az asztalról a fejem és unott tekintettel ránéztem.
- Egyébként jó dalt választottál. Na szóval azt szeretném hogy miközben énekelünk mindvégig a szemembe nézz. Rendben? – a szemem hatszorosára tágult.
- Másik dalt akarok választani!
- Első szó ér… - vigyorgott Andy.
- Nem fog menni. Elfogom rontani.. fejezzük ezt be.. én nem akarom. – kezdett eluralkodni rajtam a pánik.
- Holly nyugodj le mennyi fog. Nem fogod elrontani. Tudom hogy nagyon ügyes leszel. – biztatott Andy. Hittem neki. Őszinteségtől csillogtak a szemei és ez megnyugtatott. Összeszedtem minden bátorságom és elkezdtünk énekelni. Ami megrémített az az.. hogy komolyan is gondoltam amit énekeltünk.

„Woah oh oh oh...
I'm screaming out
Woah oh oh oh...
Can you hear me?


I bleed for you
Forever I will lie awake
I would die for you!


I see the truth
I've given you my heart to break
I would die for you!”


„Woah oh oh oh...
Sikítok
Woah oh oh oh...
Hallasz engem?

Vérzek érted
Mindig ébren fogok feküdni
Meghalnék érted!

Látom az igazságot
Odaadtam a szívem, hogy összetörd
Meghalnék érted!”

Minden jót követi valami rossz. Ez most se történt másképp. Mikor befejeztük az éneklést olyan történt amire sose gondoltam volna…

2015. szeptember 6., vasárnap

Nyolcadik rész.♡

Káromkodásra és folyamatosan elrontott akkordokra ébredtem. Meg se mozdultam csak hallgattam. Az egyik gyorsan míg a másik lassan próbálta, még az első sort se tudták lejátszani mert elhibázták. Mindenki morgolódott. Hm.. írtak egy új dalt de nem tuják eljátszani? Az meg hogy lehetséges? Viszketett a tenyerem. Szívesen megpróbáltam volna én is eljátszani. Idegesített a bénaságuk.
- Hagyjátok már rá… - morgolódtam álmosan.
- Végre hogy felkeltél. Faszom nem tudom kiolvasni. Segíts! – hallottam valahonnan mögülem Ash hangját.
- Haha nem tudod kiolvasni a f*szod vagy mi? Amúy mit nyerek azzal hogy segítek? Elméletileg elég jók vagytok.. tudnotok kéne játszani a gitáron, nemde? – kérdeztem pimaszul majd felegyenesedtem. Emlékeztessetek hogy soha többet ne aludjak el az asztalnál, úgy hogy magam alatt van a lábam. Totálisan fájt és zsibbadt. Ropogtak a csontjaim, elaludtam a fenekem is. Ash nem nyugodott és addig próbálkozott míg sikeresen eljátszotta az első és fél sort de utána elakadt. A dallam kibaszott ismerős volt. A szemem körülbelül a hatszorosára kerekedett ki. Felpattantam a helyemről és ha Jake nem kap el, tuti hogy elterülök a padlón.
- Hol hallottad ezt? – kérdeztem Asht aki felemelte az ÉN füzetem. Igen azt A bizonyos füzetet. Kedvem támadt volna sírni. Vissza kell szereznem.
- Annyira lányosan írsz. Ki se bírom olvasni hogy mit írtál… - csóválta a fejét Ash.
- Ash add ide a füzetet most! – néztem rá mérgesen
- Gyere és vedd el.
- Ne szórakozz már. Csak add ide…
- A szövege még megy de a kotta már kevésbé. Játszd már el.
- Biztos hogy nem.. add ide a füzetet vagy megbánod. Ash gonoszan elvigyorodott és hangosan.. igen ismétlem, hangosan elkezdte olvasni. Az arcomról a bőrt is lekapartam volna. Elléptem Jaketől és botladozva indultam Ashyhez aki bosszantásból tovább olvasta a sorokat. A sírás határán voltam. Ahogy visszahallottam elég szar lett, erre ő pedig felolvassa. Odaérve hozzá, kiakartam kapni a kezei közül erre felemelte a feje fölé. Csapkodtam a mellkasát kétségbeesetten próbáltam visszaszerezni sikertelenül. Ugráltam, próbálta lehúzni a kezét mire ő átdobta Jinxxnek a füzetet. Igen most szórakoztak amit utáltam. Cicáztunk miközben én már komolyan a sírás szélén voltam. Nagyon koncentrálnom kellet nehogy elsírjam magam. Szívás.. és tudjátok hogy még mi az? Andyhez került a füzetem… igen. Pár lépésre megálltam tőle. Még mindig féltem.. uh hát tegnap eléggé kiakasztottam. Vonakodva néztem felé.
- Ha elénekeled elfelejtem a tegnapit. – ajánlotta fel Andy. Az ajkam rágtam. Nem tudtam eldönteni hogy komolyan gondolja vagy csak hülyéskedik. A szemei őszinteségtől csillogtak. Nagyot sóhajtottam. Ugyan Holly… egy dal még nem a világ vége.. megtudod csinálni… Biztattam magam. Mielőtt fejest ugrom a mély vízbe meg kell bizonyosodnom róla hogy biztonságos.
- Esküszöl? – néztem Andyre.
- Ígérem. – felelte. Idegesen ropogtattam az ujjaim. Zavarban voltam. Kurva rég nem énekeltem mások előtt. Feszengve, és még mindig zsibbadtan bicegtem Ashyhez a gitáromért. Miért is van nála? Mindegy.. Feszülten leültem a kanapéra. Idegesen ráztam a lábam. A srácok körém gyűltek. Már most izgultam ahogy néztek, pedig még el se kezdtem. Andy a kezembe adta a füzetet én pedig a bátyám kezébe nyomtam. Mély levegőt vettem, behunytam a szemem és elkezdtem gitározni és énekelni.

„I thought that I've been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life


Got a feeling that I'm going under
But I know that I'll make it out alive
If I quit calling you my lover
Move on


You watch me bleed until I can't breathe
I'm shaking, falling onto my knees
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches
Tripping over myself,
Aching, begging you to come help
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches”


„Azt gondoltam, hogy már megsérültem ezelőtt
De senki nem hagyott rajtam ekkora sebet
A szavaid mélyebben vágtak egy késnél
Szükségem van valakire, aki életet lehel belém

Van egy olyan érzésem, hogy lefelé megyek
De tudom, hogy élővé fogom ezt tenni
Ha abbahagyom a hívásodat, szeretőm
Gyerünk

Nézed ahogy vérzek addig, míg nem kapok levegőt
Reszketek, a térdeimre esek
És most már a csókjaid nélkül vagyok
Varratokra van szükségem
Elbotlok magamban,
Fájó könyörögni a segítségedért
És most már a csókjaid nélkül vagyok
Varratokra van szükségem”

Éneklés közben annyi régi emlék tört a felszínre. Azt hittem összeroppanok. Volt közöttük jó és rossz is. Rengeteg minden történt velem az életem folyamán. Kezdve a gyermekkorommal. A folytonos versengések Ashleyvel. Az a rengeteg veszekedéses, hülyeségek és az együtt töltött idő.. Igen az idő a legfontosabb az életben. Az ember lehet gazdag vagy szegény, szép vagy „csúnya” ezek nem számítanak. Kapja be a társadalom. A legfontosabb dolog az idő. Mikor valakinek közeleg az utolsó órája, csak egyet kíván. Bárcsak több időt tölthetett volna a szeretteivel. Szomorú dolog hogy az emberek pont a lényeggel nem törődnek. A társadalom csak magával tud törődni. Ez tény. Ami sajnos igaz. Mindig csak azzal foglalkoznak hogy ki hogyan öltözködik, a szülei mennyit keresnek, mennyire plasztikázott és hogy hány hapsi vágta már gerincre. Gusztustalannak tartom. Persze ha nekik is üt az óra időért epekednek. Hogy mennyi mindent megszerettek volna tenni az életben. Nagyon jól tudom ezeket mert hibás vagyok. Igen, én elvállalom. Sokszor választottam én is olyan jelentéktelen dolgokat mint például egy házibuli ahelyett hogy a szüleimmel töltöttem volna az ünnepek. Azt gondoljuk hogy ez semmiség, de honnan tudhatjuk hogy lesz-e még alkalmunk leülni velük beszélgetni vagy filmet nézni. Sosem tudhatjuk hogy mikor történik valami baj. „Ha megbántunk valakit, azonnal kérjünk bocsánatot mert sosem tudhatjuk hogy lesz-e még alkalmunk később bocsánatot kérni” A testvéremmel való kapcsolatom is elrontottam. Nem csak Ő hanem én is. Ezt is ki kell javítanom. Legalábbis megpróbálom. Kaptam egy lehetőséget hogy mindent helyrehozzak, többek között ezért is vagyok itt. Régen mindig vele voltam aminek nem örült de hát mint tudjátok ahogy az lenni szokott Ő volt ez egyetlen testvérem, és szükségem volt rá. Majd megszakadt a szívem mikor lelépett. Napokig csak sírtam. Senkihez se szóltam, alig ettem. Torival se álltam szóba. Bezárkóztam a szobámba és csak úgy voltam. Zenét hallgattam és kizártam a külvilágot. Nehéz időszakom volt. Akkor éreztem úgy tényleg Isten igazából azt hogy én csak az örök második vagyok. Itthon anyuék mindig Ashyt istenítették. Jajj Ash így meg úgy. Ha valami rosszat csinált szó nélkül hagyták. Persze ha én véletlen kiöntöttem a tejet egyből kiabáltak és jött a lecseszés. Kisebb koromban még annyira nem értettem és nem is érdekelt. De ahogy egyre jobban közeledtem a felnőtté válás felé megértettem. Kibaszott szar érzés másodiknak lenni. Senkinek nem kívánom az érzést, bár tudom hogy ez ellen nem sokat lehet tenni mert sajnos rengetegen érzik magukat jelentéktelennek. Örök vesztesnek és másodiknak. Olyan dolgokhoz nyúlnak amit nem kellene. Tudom.. tapasztalatból beszélek. A bátyám távozása után elkövettem életem legnagyobb hibáit. Alkoholhoz, cigarettához, gyógyszerekhez és a pengéhez nyúltam. Tudom nagyon nagy hülyeséget csináltam, mégis akkor a volt bennem a fájdalom hogy muszáj volt levezetnem. Pszichológushoz is jártam persze anyáék nem tudtak róla. Éjszakánként kísértettek a gondolataim. Az a tipikus „ennyit érek” érzés. Toboz számra szedtem a különféle nyugtatókat és az altatót. Vagdostam is magam hogy a bennem lévő mentális fájdalmat enyhítsem a fizikai fájdalmammal. Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak. Elveszett voltam, sötétségben éltem. Igen utána jött a The Mob és Nick. Kirángattak a szürke hétköznapjaimból és elterelték a figyelmem mind az életemről mind a bátyámról. A zene lenyugtatott. Olyan számomra mint egy drogosnak az anyag. Sokat és keményen dolgoztam. Elkezdtem kifelé mászni a gödörből amibe beleestem. Szép lassan, apránként kezdtem felépíteni az életem. Abbahagytam a gyógyszereket és a pengét is leraktam. Alkoholt is kevesebbszer fogyasztottam de a cigaretta megmaradt. Az volt az egyetlen amit nem tudtam lerakni. Lassú és gyötrelmes időbe került de végül a srácok segítségével kimásztam a gödörből. Viszont sajnos nem sokáig élvezhettem a kint létet. Nick segített kimásznom a gödörből. Ez igaz viszont amiből kirántott, ugyan abba lökött vissza. Zuhantam, eléggé mélyre. Jelenleg is valahol lent vagyok de már megszoktam. Megfogadtam hogy soha többet nem leszek szerelmes. Ezekre az emlékekre megremegtem, kedvem lett volna üvölteni és sírni de tartottam magam. Megfogtam mindent és bevágtam az agyam legeldugottabb részébe. Azok a hibáim már a múlté. Összefoglalva eddig tanulságos életem volt és semmit se bántam meg hogy megtettem. Minden okkal történik. A dal végén előre félve nyitottam ki a szemem. Vigyorogtak mint a tejbe tök én pedig a legrosszabbra számítottam de nem! Ash szorosan átölelt.
- Büszke vagyok rád. – suttogta a fülembe. Nem is tudom hogy mikor mondott valaki utoljára ilyet. Jólesett hallani.
- Ash…
- Igen Holly?
- Büdös vagy… - muszáj volt mosolyognom azon hogy egyre jobban magához szorít. Viszont tényleg volt egy kis szaga a tegnapi koncert után…
- Jajj ugye tudod hogy mennyire szeretlek? – kérdezte és tudtam hogy vigyorog.
- Megfulladok… engedj már el.. Jake… segííts…
- Olyan jó titeket ölelkezni látni. – hallottam Jake hangját is.
- Ölelés.. – kiáltotta CC. Mindenkitől kaptam ölelést kivéve Andytől.
- Még hogy nem tudsz gitározni mi? – kérdezte Dr. Jinxx
- Nagyon ügyes voltál. Jobban toltad mint Ash. – mondta kedvesen CC.
- Mindenképp kell velem játszanod. – lelkesedett Jake.
- Mit? – kérdeztem vissza mire nevetni kezdett.
- Az én húgom. – Ash büszkén kihúzta magát mellettem majd nyomott egy nyálas puszit a fejemre. Andyre néztem aki karba tett kézzel, csendben nézett. A legrosszabbra számítottam. Már felkészültem lelkileg a minősítő véleményére de ehelyett csak átölelt. Szorosan.



- Soha többet ne higgy annak a seggfejnek.. rendben? Többet nem akarom azt hallani tőled hogy nem vagy tehetséges mert igenis az vagy. Szard le mások mit mondanak. Küzdj hogy a legjobb legyél. Oké? – suttogta a fülembe. A szívem kihagyott pár ütemet. Fogalma sincs mennyit jelent ez nekem. Mivel féltem hogyha megszólalnák előtörnének a könnyeim így csak bólogattam. A meghitt pillanatot Ash szakította meg. Khösz paszd meg…
- Ezt elrontottad…
- Úristen.. micsodát? – kaptam fel a fejem és mikor megláttam hogy a tegnap esti vagyis inkább ma hajnali rajzom nézni kedvem lett volna elásni magam.
- Totálisan elbasztad az arcát… - tanulmányozta a képet Ash.
- Mutasd! – nagy nehezen elengedtem Andyt és Ash mellé léptem.
- Ide egy majom fejét kellett volna rajzolnod…
- De bunkó vagy… áááh én meg azt hittem hogy totálisan elbasztam az állát és az arcán valamit erre te bejelented hogy majmot kellet volna rajzolnom.
- Sokkal jobban hasonlítana An… - még mielőtt befejezhette volna rácsaptam a mellkasára.
- Fogd be a szád unatkoztam tegnap…
- Jah hallottuk. – jegyezte meg Jinxx mosolyogva és Ash mellé sétált.
- Ti nem..?? Fuck… - éreztem hogy ég az arcom.
- Ohh… nem… nagyon nem. Túl hiszékeny vagy. – cukkolt Ash
- Kapd be a dákóm… - morogtam mérgesen.
- Szépen rajzolsz. – jegyezte meg Andy aki a rajzot nézte.
- Íííjj… hát ő…. béke ajándék. – vágtam rá szinte azonnal. A rákok megirigyelnék a színem annyira piros voltam. – Huhm… asszem megyek és beszélek anyáékkal… ha nem tetszik kidobod vagy megeszed. Nagyon elrontottam. Ne haragudj. – a választ meg se várva siettem a nagyszobába. Sok mindent újra kell gondolnom. Ha így folytatom problémák lesznek… Hjaj… miért ennyire helyes?

2015. szeptember 4., péntek

Hetedik rész. ♡

Hatalmas tömeg várja a srácokat az aréna előtt. Mindenki a srácok logóját viseli, hasonló arc festéssel mint amit a srácok szoktak hordani. Ma megkértek hogy én segítsek nekik kiválasztani a fellépő ruhájukat. Egy kissé meglepődtem. Nick és a többiek sose kértek ilyenre, sőt még a véleményem se kérték ki. Totálisan ideges voltam. Remegő kezekkel tologattam a vállfákat és nézegettem a ruhákat. Mi a faszt adjak nekik? OMG mi van ha totálisan elrontom és hülyét csinálok belőlük? Gyerünk Holly, gondolkodj egy kicsit, végy mély levegőt és nyugodj le. Láttad már őket képeken.. gondold végig hogy mi áll jól nekik és mi nem. Nyugtatgattam magam. Kicsit lenyugodtam, de a görcs a gyomromban nem akart múlni és még mindig remegett a kezem. Nem is tudom hogy az idegességtől vagy a szervezetem így követeli a napi nikotin adagom. Andy és Ash totálisan kiakasztott. CC, Jake és Jinxx örömmel elfogadta azt a ruhát amit választottam de ők ketten… Naná hogy nem.
- Ez nem jó.. – kezdte Ash
- Miért nem? Mi a baj vele? – kérdeztem a fehér trikóra nézve.
- Túl világos… - panaszolta Ashley. Szemrebbenés nélkül visszatettem a fehéret és kivettem egy fekete trikót és fel nyújtottam. Grimaszolt.
- Túl sötét.. – úgy nézett arra a trikóra mintha bármelyik pillanatban be szippantaná. Forgattam a szemem de még szó nélkül visszaraktam a trikót. Közben Andynek is kerestem a tökéletes ruhát. Kezdésnek egy fehér alapon fekete mintás pólót nyújtottam neki. Ránézett majd kikerekedtek a szemei.
- Biztos hogy nem. – jelentette ki nemes egyszerűséggel. A jobb szemem kicsit megremegett és összeszorított szájjal visszafordultam a ruhákhoz. Ezt játszottuk 10 percig. Bármit mutattam folyton volt valami kifogásuk. „Ezt biztos hogy nem fogom felvenni mert ez a szín nem áll jól a kinézetemhez… meg ez nem elég kivágott… vagy ennek nem szimpi az anyaga…” Agyvérzést kaptam ettől a kettő „pasitól”. Én türelmes voltam. Tényleg. De amikor már a körülbelül 30adik felsőt utasították vissza kiakadtam.
- Leszarom. Mentek póló nélkül!!!! – kiabáltam ingerülten.
- Holly csak nem ideges vagy? – kérdezte vigyorogva a bátyám. Mérgesen és tikkelő szemekkel bemutattam neki.
- Most komolyan kiküldesz minket pucéran a színpadra? – hihetetlenkedett Andy
- Van rajtatok nadrág mert hál istennek azt elfogadtátok.
- Most hogy mondod… - kezdett bele Ashy mire hozzávágtam egy vállfát. Röhögve kapta el majd lerakta az asztalra.
- Kibaszottul utállak Purdy! – mutattam az elméletileg felnőtt tesómra.
- Nem tudom hogy mit nem szeretsz magadban…. Aranyos vagy amikor nem változol át egy házi sárkánnyá. – elmélkedett Ash. Tudtam hogy csak bosszantani akar. Akkor se hagynám ha fizetnének érte. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam. Nyugalom Holly, állatvédő vagy. Ezt ne feledd. Emlékeztettem magam.
- Ne is törődj vele.. mindig ilyen.. hogy is mondjam.. csak szimplán Ash – Jakere néztem aki átkarolta a vállam.
- Ó nem… Ő szimplán hülye. – néztem Asht aki a tükör előtt igazgatta a haját.
- Na és a másik? – Jake a fejével Andy felé bökött.
- Biztos hogy tudni akarod a véleményem? – néztem ördögi mosollyal Jake szemeibe.
- Miért mit gondolsz rólunk? – kérdezte szinte azonnal.
- Hát ő… Ash.. még jobban elfogod baszni. Majd én megcsinálom. – kibújtam Jake keze alól és a testvéremhez siettem.
- Erre még visszatérünk Holly! – szólt utánam Jake. Ash totálisan összekócolta a haját, megnehezítve az én dolgom. Beletúrtam párszor hogy a tincsek a helyükre kerüljenek és addig igazgattam míg Ash elégedetten nem bólintott. Közben segítettem CCnek megkeresni a dobverőit mert szokásához híven megint elhagyta. A kanapé párnái közt találtam meg. Andy idegesen túrta fel a szekrényt mert nem találta a hózentrógerét. Naná hogy nálam volt. Hogy tudtak-e róla? Naná hogy nem. Olyan jól szórakoztam miközben Andy káromkodva túrja át a szobát s a srácokat is bevonta a keresésbe. Éreztem hogy egyre jobban vörösödik az arcom ahogy próbálom visszatartani a kitörni készülő nevetésem. A testem néha-néha megrándult. Csak egy kicsit nyikkantam meg, ez mégis elég volt ahhoz, hogy mindenki rám nézzen. Gyorsan rájöttek hogy miben mesterkedem. Nem bírtam visszatartani. Kitört belőlem a röhögés. Andy káromkodva indult meg felém.
- Ugye tudod hogy most bajban vagy? - érdeklődött Jinxx
- Eléggé mérgesnek látszik.. – jegyezte meg Jake
- Azt hiszem még sosem láttam ilyennek.. – mosolygott CC. A tesómra néztem aki csak egy szót mondott mégis borsódzott tőle a hátam.
- Fuss. – vigyorgott rám Ash. Andyre néztem aki higgadtnak látszott de kibaszottul ijesztő volt. Laza léptekkel közeledett felém. Még a hideg is kirázott a tekintetétől. Gondolkodás nélkül futni kezdtem. Még hallottam ahogy Andy utánam szól.
- A tűzzel játszol Holly Purdy! – kiabálta utánam.
- Piromániás vagyok! – kiabáltam vissza mire csak a nevetését hallottam ami víz hangzott az üres folyosóról. Nem néztem hátra. Nem kellett mert hallottam ahogy utánam ered. Azt hiszem egy horror film ehhez képes romantikus film. Kibaszottul paráztam. Azt se tudtam merre megyek, csak futottam. Szívás mert nem ismertem annyira jól a helyet mint Andy. Hátra se mertem nézni. Nem üldözhet olyan sokáig hisz hamarosan kezdenek. Valahogy le kell ráznom. Csak hogyan? Az elején még jó ötletnek tűnt. Ha kihúzom addig míg nem kezdenek megúszom. Csak okosnak kell lennem. Az emeletről lefelé a lépcsőt hármasával szedtem. A lépcső alján hátrapillantottam és elmosolyodtam. Lehagytam. Még se annyira „profi üldöző” mint hittem. Gyorsan dobogott a szívem és a levegőt is kapkodtam. Lassan indultam meg a büfé fele. Sétám közben azért néha hátra pillantottam neme követnek de semmi se történt. Egyre jobban közelgett az este és kint is nőtt a tömeg. Hogy a francba fognak beférni? Útközben senkivel se találkoztam hisz mindenki bent dolgozott a színpadon, hang – és fényeken. Végül lankadt a figyelmem és már nem is figyeltem csak dúdolva sétáltam. Mikor befordultam a folyosón neki mentem valakinek. Először azt hittem egy stábosnak ütköztem és hosszas szabadkozásba kezdtem de mikor megláttam hogy ki állja el az utam lefehéredtem.


Reagálni se volt időm mert megfogta a derekam és felkapott a vállára. Stabilan fogta a derekam és mintha nem is nyomnák többet egy kiscicánál elkezdett sétálni velem. Kapálóztam. Ütöttem, sikítottam mégsem eresztett. Könyörögtem volna de a büszkeségem nem engedte. Hamarabb visszaértünk mint szerettem volna. Ashyék az öltözőben ittak egy – egy redbullt és szélesen elmosolyodtak mikor megláttak. Andy megállt az ajtóban de nem engedett el.
- Indulnunk kell. – jelentette ki mire a srácok még lehajtották a maradék energiaitaluk és megindultak.
- Andy… tegyél már le…. nehéz vagyok… menned kell a színpadra.. nem cipelhetsz oda fel! – nyafogtam.
- Csönd legyen asszony! Nagy szerencséd van hogy kezdődik a koncert… ezt majd később lerendezzük.. – nem láttam az arcát de sejtettem hogy vigyorog. Ash annyira jól szórakozott rajtam. Jakere néztem hátha segít de csak megrázta a fejét. CC a nevetését próbálta visszafojtani, Jinxx pedig csak szimplán jól szórakozott. Még mielőtt a koncertteremhez értünk volna, Andy végre lerakott és bár zsibbadtak a lábaim hálát adtam az istennek hogy lerakott. Andynek odaadtam a hózentrógert aki fel rakta majd egy mikrofont felkaptam az oda kirakott asztalról és a kezébe adtam. Sok sikert kívántam nekik és néztem ahogy besétálnak. A tömeg hangos sikításba kezdett. Nem csak hogy a lányok de még a srácok is kiabáltak/sikítottak. A lányoknak nagyon tetszett Andy és Ash meztelen felsőteste. Nekem is Andyé. Mindenki elfoglalta a helyét és Andy a színpad elejére sétált.
- Helló Bécs! Készen álltok? – kérdezte Andy mire a tömeg igent kiáltott. Andy a srácokhoz fordult. – Én nem hallottam semmit… na és ti? – kérdezte
- Andy.. ezzel nem csak te vagy így.. – helyeselte Jinxx
- Lehet hogy túl halkan kérdezted. – elmélkedett Ash
- Lehet. Nos akkor még egyszer megkérdezem. Készen álltok? – mosolygott Andy. Az army amennyire csak tudott torkaszakadtából üvöltötte az igent mire a srácok mosolyogva nézték a rajongóikat. Nekem is mosolyognom kellet. Kezdetét vette a koncert. A srácok nagyon sok számot adtak elő. Köztük a Youth and Whiskey-t, Perfect Weapon, Goodbye Agony, Coffin, The Legacy és még sok mást. Andyvel együtt énekeltem. Tudtam hogy nem fogom kibírni.

„I cannot hide what's on my mind
I feel it burning deep inside
A passion crime to take what's mine
Let us start living for today


Never gonna' change my mind
We can leave it all behind
Nothin's gonna' stop us
No not this time” 


„Nem tudom elrejteni mi jár a fejemben
Úgy érzem égek legbelül
A szenvedély bűnözés, hogy mi az enyém
Kezdj el élni ma

Soha nem fogom magam meggondolni
Mindent magunk mögött hagyunk
Semmi sem fog megállítani minket
Ez nem az az idő”


Hatalmas koncertet tudhatnak maguk mögött a srácok. Nagyon büszke voltam rájuk. Annyi energiát beleadtak. Csodálatos emberek. Rajongókat húztak fel a színpadra és velük énekeltek. Megénekeltették az Armyt is. Elkérték az emberek telefonjaikat és fényképeket készítettek a koncertről. Ahogy részese lehettem ennek az egésznek rá kellett jönnöm hogy ez nem egy tipikus sztár – rajongó kapcsolat. Ez a fajta kapcsolat sokkal jobban hasonlított egy összetartó családra mint szimpla rajongókra. Annyi szeretet áradt a rajongóktól és a srácoktól is. Ilyet még életemben nem tapasztaltam. Nickékkel ilyet nem tapasztaltam. Az egy tipikus semleges kapcsolat volt. Lefogadom hogy a koncertjeiken lévő nők 70%-a csak azért ment el a koncertekre mert azt remélte hogy kiválasztják őt és elviszik egy körre.. vagy kettőre. Nickék eléggé bunkón kezelték a rajongókat. Persze nem nyilvánosan. Sose hívtak fel egy rajongót se a színpadra. Nem csináltak fotókat az emberek telefonjával. Még a rajongói leveleket se nézték meg vagy amit nekik küldtek. Ellentétben CCékkel. Sose találkoztam még ilyen emberekkel akiknek ilyen önzetlen szívük lett volna. A koncert végén a srácok rendesen elfáradtak. Kimentek rágyújtani és inni na meg persze a rajongókhoz. Rengeteg autógrammot osztottak és sokat pózoltak a fotókon mégis érezni lehetett hogy élvezik és hogy a rajongókért mindent megtesznek. Miután alábbhagyott az Army tömeg (haha nem) Jake odaszólt hogy mennek, és megkérdezte hogy én megyek-e. Mire azt feleltem hogy menjenek csak és pihenjenek, én még elintézek egy két dolgot. Elakartam kerülni Andyt? Igen. Féltem? Természetesen. Jake csak egy mosoly kíséretében bólintott majd távozott a távolabb várakozó srácokkal, én pedig visszasiettem az arénába hogy megkérdezzem kell-e segítség. Annyira megszerettem a stábot. Először elakartak küldeni pihenni de ragaszkodtam hozzá hogy segítek így maradtam.

Fáradtan mégis büszkén léptem be a turnébuszba. Persze éber voltam mert az a tipikus „mi lenne ha…” gondolat ott volt a fejemben. Belépve a busz némasága fogadott. Először azt hittem csak szórakoznak de amint elértem a háló részleget meglepődve vettem észre hogy alszanak. Mosolyogva néztem őket majd mindenkit betakargattam. Pasi létükre csak bedőlnek az ágyba oszt jól van az úgy. Ash a nagyszobában aludt, testvérként osztozunk de ez nem fair. Kifogom rugdosni holnap, hogy a többiek is tudjanak ott aludni. Halkan kihúztam az egyik dalos füzetem a matrac alól, felkaptam a gitárom és a tolltartóm majd kisettenkedtem a szobából. A „konyha - étkezőben” lepakoltam a cuccom. Most hogy gondolkodom, alkalmam nyílt arra hogy jobban szemügyre vegyem a buszt. A felső emelettel kezdtem. Igen a busz emeletes. Fent vannak a hálók és a nappali. A szobák a busz végében helyezkednek el, míg a nappali a busz elejében, középen pedig egy lépcső ami levisz az alsó emeletre. Ahogy leérünk rögtön ott van a fürdő szoba. Utána jön az étkező és konyha egyben majd a busz elején a vezető fülke ami egy függönnyel van elválasztva. Takaros kis busz. Eltudnám képzelni hogy egy ilyenben éljek egyedül, vagy a párommal. Haha még ha lenne is… Miután becsuktam minden ajtót leültem az egyik asztalhoz és kipakoltam a füzetem és magam mellé tettem a gitárom. Elővettem a telefonom és fülhallgatóval zenét kezdtem hallgatni és a füzetem üres lapjait bámultam. Dalt kellene írnom de a gondolataim ezerrel pörögtek. Nem tudtam nyugodtan gondolkodni. Valahogyan ki kell engesztelnem Andyt az „eltüntetjük azt ami az övé” hadműveletem nem volt a legjobb. Művészkedjünk egy kicsit. Ha már a dalírás nem megy. Megkerestem a srácok mappáját. Igen, mint az interjúban is említettem, hallgatom a srácok zenéjét. Szinte az összes számuk megvan, mappába rendezve. Elindítottam és nekiálltam rajzolni. Hajnalig biztos fent lehettem, mire befejeztem a rajzot már félig aludtam. Annyira még emlékszem hogy a srácok zenéjére aludtam el.

2015. augusztus 29., szombat

Hatodik rész.♡

Ahogy rávetettem magam Andyre, beindult nála egy úgymond pasi ösztön és átkarolta a derekam. Már csupán az érintésétől megemelkedett a pulzusom. A szívem kétszer annyira vert mint előtte. Lefagytam. Nem tudtam hogy mit kellene tennem. Lehajtanom a fejem és megcsókolni? Nickkel sose kerültem ilyen helyzetbe. Mindig az asztalnál ültem, elmélyedve a zeneírásba. Olykor oda ült mellém, átkarolta a vállam és jobb napjain adott egy puszi féleséget a fejemre. Időm és energiám se volt ezekkel törődni. Amikor úgymond „összejöttünk” Nick folyton leakarta tépni a ruhám, kissé erőszakos volt de nem hagytam magam. Mikor dolgoztam mindig elakarta terelni a figyelmem hogy csak rá figyeljek és ne a munkára. Jellemző. Mindig a középpontban akart lenni. Nem is emlékszem hogy volt-e vele olyan igazi, szenvedélyes csókom. Persze a nyilvánosság előtt annyira de annyira imádott de ez mind csak színjáték volt. Én is tudtam de naív voltam. Kiélveztem hogy tényleg rám figyel hol tudtam ezt még megfogom bánni. Szeretem a romantikát. A férfinak legyen töke, ő tegye meg az első lépést ne pedig a lánynak kelljen. Romantikus lelkem mindig is különleges randikra és meglepetésekre vágyott. Tudjátok amikor a srác ír egy dalt a szerelmének vagy meglepi egy nem túl hétköznapi randival. Például elviszi egy egész napos lovas túrára ahol a piknik helyre lovagolnak. Jaj az szerintem nagyon romantikus tud lenni. Vagy ha nem is valami hiperszuper ötlettel áll elő legalább vegyen ha nem is csak egy szál rózsát. Szerintem már azzal bőven kifejezheti egy férfi a szeretetét. Egyszer annyira szeretnék esőben csókolózni. Különleges vagyok, tudom. Más lányok azért nyavajognak hogy „Jajj elázik a hajam, úristen tönkre megy a sminkem…” basszus egyszer élünk! Addig használjuk ki míg lehet. Nickkel is szerettem volna az esőben csókolózni vagy táncolni. Igen táncolni is szeretek de nem sokszor volt rá alkalmam. Főleg mikor a srácok egy csomó mindent megígértek de ötletük nem volt. Persze ilyenkor jó voltam, mindent a nyakamba varrtak. De valahogy nem bántam. A sok munkával legalább elfelejtettem a gondokat. Nem gondoltam se Anyáékra se Ashyre semmire az ég világon. Csak átadtam magam a zenének. Olyan ez mint amikor egy jó könyvet olvasol. Magába szippant és nem ereszt. Gondolom átéltétek már ezt ti is. Andy arcát fürkésztem. Próbáltam valamilyen érzelmet leolvasni az arcáról de nem ment. Ha érzett is valamit jól titkolta. Egyikünk se mozdult. Nem tudunk mit tenni. Olyan közel voltunk egymáshoz hogyha egy kicsit előrébb dőlök összeér az ajkunk. Egyszerre vettük a levegőt. Égett a bőröm ott ahol Andy fogta a derekam. Keveredett a leheletünk. Menta és kávé. Belenéztem a szemeibe. Mintha vágyat láttam volna a szemében de nem voltam biztos benne. Vártam. Vártam hogy odahajoljon és megcsókoljon. Mindennél jobban azt akartam hogy megcsókoljon. Ha megkért volna hogy szeretkezzek vele gondolkodás nélkül igent mondok. Annyira de annyira nem tudtam betelni az illatával. A szép szemeivel. A gyönyörű tetoválásaival és a pimaszságával. Már ha csak rám nézett begerjedtem. Úristen… mikre gondolok? Holly baszd meg… ilyenekre nem gondolhatsz. Emlékezz miért jöttél… felejteni… nem pedig azért hogy újabb sebeket szerezz. Kislány, ez nagyon rossz ötlet! Szakadékba hajtasz fék nélkül!!!! Sikította az agyam. Ó ha megtehettem volna elhallgatom de sajnos igaza volt. A mellkasára tettem a kezem majd eltoltam magam. Kikaptam a kezéből a füzetet majd visszamásztam a helyemre. A gitártokból kivettem a maradék két füzetet. Átmásztam Ashyn és elvettem tőle a gitárom s gyors léptekkel elindultam a nagyszoba felé.
- Készüljetek, egy interjútok lesz Bryannal. – vissza se néztem úgy emlékeztettem őket. Mikor kikerültem a látószögükből rohantam a szobába. Holly te idióta… ez nagyon veszélyes volt! Szidott az agyam. Vajon miért nem csókolt meg? Fájt. Nem is kicsit. Beérve a szobába magamra zártam az ajtót.

~Andy szemszöge~

Azt a kurva! Épp hogy kiveszem azt a füzetet, még időm se volt belenézni erre rám veti magát. Mondjuk nem bántam. Félreértés ne essék. Köpni nyelni nem tudtam. Istenem mennyire kibaszott jó illata van. Nem is tudom mihez tudnám hasonlítani. Olyan mi vagyis „BVB” illata volt. Tudom ez őrültségnek hangzik de az is hogy lovagló ülésben ült rajtam. Azt hittem menten szétrobbanok. Ez a lány még a végén meg fog ölni. Persze nem gondolkodott, csak cselekedett de nem is gondolta hogy milyen reakciókat fog belőlem ki válltani. Nem kis merevedést okozott… Annyira törékenynek tűnt a maga karcsú, modell alkatával a gyönyörű arcával egyből előhozta a pasi ösztönöket és megfogtam a derekát. Látszott rajta hogy nem sűrűn élt át ilyesmit. Nem volt feltűnő de én észrevettem. Mégis milyen pasija volt ha nem is csinált vele ilyeneket? Egyáltalán megcsókolta? Annyira kibaszott csinos volt ott várakozott. Láttam a szemén. Azt akarta hogy csókoljam meg. Meg is tettem volna csak féltem hogy ha megteszem, elveszítem a fejem és ott rögtön magamévá teszem a srácok előtt. Azt hittem tökön szúrom magam mikor leszállt rólam és elsietett. Volt olyan jó fej és figyelmeztetett hogy hamarosan interjúnk lesz. Mikor szem elől tűnt nem bírtam vissza tartani. Felnyögtem. Itt hagyott. Meg se csókoltam, klassz merevedésem lett és kibaszottul megkívántam.
- Ez a lány megfog ölni… - morogtam
- Ez meg mi a franc volt? – hihetetlenkedett Jinxx
- Én megmondtam. Megőrül ha a dalos cuccait piszkálod…
- Láttátok hogy vetődött? – kérdezte lelkesen Jake
- Ó ember… - szállt be a beszélgetésbe CC is
- Befognátok?? – kérdeztem ingerülten.
- Látod én megmondtam hogy fogd vissza magad. Haver nem Hollyt féltem. Persze őt is mert lány és annyira fiatal… meg..
- Tapasztalatlan? – kérdezte Jake
- Ja az is… meg az a Nick gyerek… imádkozzon hogy ne találkozzak vele… - morogta Ash
- Hé én visszafogtam magam. Nem tehetek arról hogy rám veti magát… Bassza meg… Asszem megyek és lezuhanyozok.
- Azt jól teszed – vágták rá a barátaim. Ash kiengedett én pedig jóindulatból beintettem nekik és megcéloztam a fürdőszobát. Talán már fél órája ha zuhanyozhattam mire végre lenyugodtam. Amint kiléptem a zuhanyfülkéből magamra tekertem egy törölközőt és kiléptem a fürdőből. Holly épp akkor sétált el előttem egy igén kihívó szerelésben. Kikerekedett szemekkel néztem utána és hát persze hogy ismét felizgultam. Rohadt jó. Mehetek zuhanyozni. Ismét.


Szívem szerint megmondtam volna neki hogy öltözzön át mert így nem jöhet. Nem fogom kibírni.. de már nem volt annyi időnk hogy átöltözzön ha tényleg pontosan akarunk érkezi. Holly egész út alatt zenét hallgatott fülhallgatóval. Valami rockot hallgathatott mert lehetett hallani és jött az a csajos szokás hogy rázta a lábát az ütemre. Persze Ash tökre kiakadt hogy beszélt a testvéréhez de ő észre se vette. Csak mikor húzta a telefonból a fülhallgatót.
- Mi a francért hallgatsz zenét amikor beszélgethetnénk is.. tudod mint a normális emberek… - értetlenkedett Ash.
- Oké beszélgessünk. Miről akarsz beszélgetni? A nemi életemről? – kérdezte szemtelenül Holly.
- Ja mért ne? – vigyorgott Ash – Hány pasid volt?
- Te beteg vagy. Ash sose fogok erről veled beszélni. – akadt ki Holly teljesen. Vicces volt. Mondjuk a pasis rész engem is érdekelt. Nem is kicsit.
- De miért nem? A csajoknak kell ilyen beszélgetés nem?
- Ash te most lelkizni akarsz vagy mi a szar?
- Most miért ne?? Olyan régen beszélgettünk.. itt az ideje..
- Nézd.. hamarabb lelkiznék Jinxxel mint veled. – mosolygott ártatlanul Holly. Hm.. vajon amikor flörtöl akkor is így viselkedik? Egyáltalán miért érdekel ez engem? Ash tátott szájjal bámulta a testvérét aki elnevette magát és lepacsizott Jinxxel.
- Mikor szeretnéd kezdeni? – kérdezte vigyorogva Jinxx.
- Hm… nem is tudom.. doki ön mikor ér rá? – kérdezte lelkesen Holly. Valamiért zavart hogy Jinxxel ennyire jól elvan de velem nem. Mi a francért gondolok én ilyenekre?
- Neked bármikor. – kacsintott Jinxx
- Észben tartom. – nevetett Holly majd ismét zenét kezdett hallgatni. Istenem ez a lány… annyira más. Veszi a beteg poénokat és nem hátrál meg. Egy hosszon van a srácokkal is. Meg kell keményítenie magát. Tuti hogy Bryan kifogja őt kérdezni és ilyenkor előkerülnek a kínos kérdések is.
A mai fellépésünk helyszínét választottuk az interjúra is. Ma sok dolgunk van. Kezdve egy interjúval, azt követően kezdődhet a készülődés az esti koncertre. A csapatnak is be kell mutatni Hollyt. Emellett a személyi segédünk lesz. Csak ő még nem tud róla. Ez volt Ash kérése, és elhihetitek nekem, ha mindig ilyen cuccokat fog hordani nem fogjuk bánni ha a közelünkben van. 10 előtt negyed órával érkeztünk a helyszínre. A városi aréna kibaszott nagy hely és már előre érzem hogy jó buli lesz. Holly ámulva nézte a hatalmas épületet. Vigyorogva léptem mellé.
- Tetszik? – kérdeztem miközben az arcát fürkésztem.
- Ez kibaszott nagy. – állapította meg csillogó szemekkel. A szeme szépen csillogott. Látszott a tekintetén hogy valamin gondolkodik.
- Gyere nem csak kívülről hatalmas. Majd bent alaposabban szétnézel. – mosolyogtam rá és mikor visszamosolygott azt hiszem a szívem kihagyott egy ütemet. Ilyen szép mosolya embernek nem lehet. Teljesen elvesztem nem csak a mosolyában hanem a tekintetében. A szeme melegséget és szeretetet sugárzott. Ne csak bámuld.. csinálj valamit… Közelebb akartam hajolni hozzá mikor megjelent Ash. Azt hittem leverem.
- Gyertek már vagy miattatok fogunk elkésni.
- M-mi van? – Holly zavartan pillantott a bátyára aki sokat sejtő mosollyal vizslatta. Holly egy szó nélkül megfordult és CCék után indult.
- Csak ügyesen Rómeó… nehogy a végén pofára ess.. – röhögött Ash. Baszódjon meg. Az orrom alatt morogva indultam utánuk. Hollyt alaposan körbevezettük és a csapatnak is bemutattuk. Először féltünk hogy hogyan fogják fogadni de mindenki örült neki és Holly is mindvégig mosolygott. Benéztünk a koncert helyszínre ahol a srácok már javában építették a színpadot és az egyéb dolgokat. Holly hatalmas lelkesedéssel nézett meg minden kis zugot. Jó volt ránézni ahogy önkéntelenül is besegít másoknak. Ilyet még sose tapasztaltunk.
- Gyere Holly, lassan kezdődik az interjú. – karolta át Ash a húgát majd megindultunk az emeletre ahol egy tágas helyiségbe értünk. Bryan már ott várt minket és mikor meglátta Hollyt tátott szájjal bámulta.
- Szia Bryan. – köszönt kedvesen Holly. Szegény csóri. Köpni nyelni nem tudott. Igen ez történt velem is mikor először láttam meg a mai szerelésében. CC vigyorogva csettintgetett Bryan arca előtt mire a srác észbe kapott.
- Úristen! Szia. Holly, ugye? – csillogott Bryan szeme
- Öhm azt hiszem ja. Ez a nevem. – mosolygott Holly
- El se hiszem hogy itt állsz előttem Holly. Mármint ne vedd sértésnek de wáó!
- Mi a baj Bry’? – kérdezte Ash
- Az egész interneten, facebook, twitter… mindenhol azt találgatják hogy ki lehet az a bizonyos lány, aki Ashley Purdy testvére. Mindenki rád kínácsi Holly. – ha lett volna szárnya tuti hogy itt repkedett volna Bryan. Holly eléggé meglepődött.
- Hűha. Tori mesélte hogy sok olyan posztot olvasott ahol azt kérdezgetik hogy ki utazik a híres BVB-vel de azt nem gondoltam volna hogy ennyire komoly ez az ügy. Mert nem értem hogy miért csámcsognak annyit rajtam? Tudtommal nincs két fejem, és szuper erőm sincs. Csak egy egyszerű ember vagyok mint bárki más. De ha már mindenki ezen kattog vessünk ennek véget. – Holly mosolyogva nézett a kamerába és folytatta – Helló mindenkinek puszilom a pociját. Lerántanám azt a bizonyos leplet. Csajok lehet irigykedni. Én fogom pokollá tenni a srácok életét. Igen bizony. Én utazom velük, és mielőtt totálisan kiakadnátok, szeretnék megnyugtatni minden Ashley fant hogy nem a barátnője vagyok hanem a testvére. Holly Purdy. – Ash és Holly is a kamerába mosolyogtak.
- Ne aggódjanak hölgyeim, még szabad vagyok. – vigyorgott Ash.
- Azt hiszem most minden fanod megkönnyebbült. – mosolygott Holly. Igen ezzel hivatalosan is kezdetét vette a két órás interjú. Bryan folyton figyelte Hollyt ami kibaszottul idegesített de ami vicces hogy nem tudom miért. Még ha együtt lennénk akkor oké de mivel szingli és én is az vagyok, nem tudom hogy miért vagyok féltékeny. Bryan rengeteget kérdezett Hollytól. Többek közt olyanokat hogy.
- Nos mond csak Holly minek tanulsz vagy mi a szakmád?
- Szerencsére már befejeztem az iskolát és hivatásos stylist vagyok. – mosolygott büszkén Holly
- Wáó akkor te tényleg kritizálhatsz másokat.
- Pontosan és hidd el, néha tényleg tudnák véleményt mondani a mai fiatalok öltözékéről… - haha még hogy másokéról. Kislány.. nézz már magadra… amikor megláttalak merevedést okoztál… A tűzzel játszol Holly Purdy!
- És mond csak, te választottad ki a srácok ruháját is? – érdeklődött Bry’
- Ha én választottam volna, akkor nem így néznének ki. Tudod sokkal dögösebbek lennének. – vigyorgott pimaszul Holly. Mi pedig csak hümmögtünk. Bryan pedig nevetett.
- Jelenleg dolgozol valahol? – jött a következő kérdés.
- Nem
- Miért nem helyezkedsz el ezen a területen? Biztos sokan felvennének. – két értelmű kérdés..
- Attól hogy ez a szakmám azt nem mondtam hogy szeretem is csinálni. – válaszolta őszintén Holly mire Bryan jött zavarba a kínos válasz miatt. Itt kezdett kicsit személyessé válni a téma.
- Miért nem szereted?
- Klassz meg minden, de nem az én világom. Ez akkor lenne jó ha divatmániás lennék, de mivel nem vagyok az így számomra jelentéktelen.
- Akkor miért ezt választottad?
- Na és te miért az interjúkészítést választottad? – ügyesen átterelte magáról a szót Bryanre aki mondott párszót és áttért hozzánk. Jöttek az olyan kérdések hogy miket tervezünk a jövőben meg hogy mikor lesz új dal meg album. Várjuk-e a koncertet… Mi a véleményünk a többiekről. Közben Hollytól is kérdezett hogy mi a véleményük rólunk. Na mondjuk erre én is kíváncsi vagyok.
- Mit szeretnél mit mondjak? Kezdjek el sikítozni mint egy őrült rajongó, csináljak róluk fotókat miközben alszanak és adjam el? Posztoljam minden lépésük twitteren? Ájuljak el ahányszor rám néznek vagy hozzám szólnak? Adjam el a cuccaikat ebay-en? Ők is ugyan olyan emberek mint te vagy én. Rohadtul nem értem az olyan rajongókat akik képesek olyan dolgokat művelni ami már tényleg visszataszító. Már bocsánat Army senkit sem akarok megsérteni. Szeretitek a srácokat. Ez jó, én is szeretem őket. Hallgatom a zenéjüket? Igen. Mégsem csinálok úgy mint egy őrült. Tudom most azt gondoljátok hogy „ki ez a hülye liba aki kioktat minket” jogosan gondoljátok. Viszont gondolkozzatok el azon hogy nektek hogy esne ha egy „zavarodott, őrült titkos hódolótok” bizar dolgokat küldene nektek. Ezzel nem csak magatokat égetitek be, még ha névtelenül külditek is, de a srácokat hozzátok kellemetlen helyzetbe. Nem azt akarom mondani hogy ne küldjetek nekik semmit de ha tényleg bizarabb dolgot szeretnétek küldeni legalább írjatok mellé valamit. Például tegyük fel. Küldök egy babi doll fehérneműt Jinxxnek fogok egy papírt és írok rá valami vicceset ami a fehérneművel kapcsolatos. Nem csak hogy oldom a feszültséget de szerzek neki egy kis örömöt és mosolyt csalok az arcára. Jinxx hogy reagálnál ha küldenék egy fehérneműt és megkérdezném hogy szerinted jól állna-e a mit tudom én a plüsskutyámon?
- Hatalmasat röhögnék rajta. Szerintem ez egy beteg de vicces ötlet. Határozottan tetszene. – vigyorgott Jinxx.
- Látjátok csajok? Lehet ilyet is küldeni de viccesen. Hát nem lenne jó a tudat hogy „Úr isten küldtem valamit xy-nak és miközben megnézi mosolyt csalok az arcára, úgy hogy hozzá se értem”? Visszatérve a témára. Véleményem szerint a srácok is csak egyszerű emberek hibákkal és én úgy kezelem őket. Higgyétek el, sokkal jobban esik ez nekik is. – meglepődve mégis mosolyogva hallgattuk Holly véleményét senki nem szólt míg végül Jinxx törte meg a csendet.
- Holly, nyugodtan küldhetsz nekem fehérneműt. Nem fogom visszautasítani. – mosolygott Jinxx
- Mindenképp. – mosolygott Holly is. Bryan még kérdezett egy – kettőt s közben sokat nevettünk meg hülyéskedtünk, még táncoltunk is. Az interjú végén elköszöntünk Bryantől és indultunk a főpróbára. Rohadt büszke voltam Hollyra hogy végigtudta csinálni ezt az interjút. A kínos kérdéseket is szépen kikerülte. Tetszett. Nagyon is. És Holly is tetszik.