2015. augusztus 29., szombat

Hatodik rész.♡

Ahogy rávetettem magam Andyre, beindult nála egy úgymond pasi ösztön és átkarolta a derekam. Már csupán az érintésétől megemelkedett a pulzusom. A szívem kétszer annyira vert mint előtte. Lefagytam. Nem tudtam hogy mit kellene tennem. Lehajtanom a fejem és megcsókolni? Nickkel sose kerültem ilyen helyzetbe. Mindig az asztalnál ültem, elmélyedve a zeneírásba. Olykor oda ült mellém, átkarolta a vállam és jobb napjain adott egy puszi féleséget a fejemre. Időm és energiám se volt ezekkel törődni. Amikor úgymond „összejöttünk” Nick folyton leakarta tépni a ruhám, kissé erőszakos volt de nem hagytam magam. Mikor dolgoztam mindig elakarta terelni a figyelmem hogy csak rá figyeljek és ne a munkára. Jellemző. Mindig a középpontban akart lenni. Nem is emlékszem hogy volt-e vele olyan igazi, szenvedélyes csókom. Persze a nyilvánosság előtt annyira de annyira imádott de ez mind csak színjáték volt. Én is tudtam de naív voltam. Kiélveztem hogy tényleg rám figyel hol tudtam ezt még megfogom bánni. Szeretem a romantikát. A férfinak legyen töke, ő tegye meg az első lépést ne pedig a lánynak kelljen. Romantikus lelkem mindig is különleges randikra és meglepetésekre vágyott. Tudjátok amikor a srác ír egy dalt a szerelmének vagy meglepi egy nem túl hétköznapi randival. Például elviszi egy egész napos lovas túrára ahol a piknik helyre lovagolnak. Jaj az szerintem nagyon romantikus tud lenni. Vagy ha nem is valami hiperszuper ötlettel áll elő legalább vegyen ha nem is csak egy szál rózsát. Szerintem már azzal bőven kifejezheti egy férfi a szeretetét. Egyszer annyira szeretnék esőben csókolózni. Különleges vagyok, tudom. Más lányok azért nyavajognak hogy „Jajj elázik a hajam, úristen tönkre megy a sminkem…” basszus egyszer élünk! Addig használjuk ki míg lehet. Nickkel is szerettem volna az esőben csókolózni vagy táncolni. Igen táncolni is szeretek de nem sokszor volt rá alkalmam. Főleg mikor a srácok egy csomó mindent megígértek de ötletük nem volt. Persze ilyenkor jó voltam, mindent a nyakamba varrtak. De valahogy nem bántam. A sok munkával legalább elfelejtettem a gondokat. Nem gondoltam se Anyáékra se Ashyre semmire az ég világon. Csak átadtam magam a zenének. Olyan ez mint amikor egy jó könyvet olvasol. Magába szippant és nem ereszt. Gondolom átéltétek már ezt ti is. Andy arcát fürkésztem. Próbáltam valamilyen érzelmet leolvasni az arcáról de nem ment. Ha érzett is valamit jól titkolta. Egyikünk se mozdult. Nem tudunk mit tenni. Olyan közel voltunk egymáshoz hogyha egy kicsit előrébb dőlök összeér az ajkunk. Egyszerre vettük a levegőt. Égett a bőröm ott ahol Andy fogta a derekam. Keveredett a leheletünk. Menta és kávé. Belenéztem a szemeibe. Mintha vágyat láttam volna a szemében de nem voltam biztos benne. Vártam. Vártam hogy odahajoljon és megcsókoljon. Mindennél jobban azt akartam hogy megcsókoljon. Ha megkért volna hogy szeretkezzek vele gondolkodás nélkül igent mondok. Annyira de annyira nem tudtam betelni az illatával. A szép szemeivel. A gyönyörű tetoválásaival és a pimaszságával. Már ha csak rám nézett begerjedtem. Úristen… mikre gondolok? Holly baszd meg… ilyenekre nem gondolhatsz. Emlékezz miért jöttél… felejteni… nem pedig azért hogy újabb sebeket szerezz. Kislány, ez nagyon rossz ötlet! Szakadékba hajtasz fék nélkül!!!! Sikította az agyam. Ó ha megtehettem volna elhallgatom de sajnos igaza volt. A mellkasára tettem a kezem majd eltoltam magam. Kikaptam a kezéből a füzetet majd visszamásztam a helyemre. A gitártokból kivettem a maradék két füzetet. Átmásztam Ashyn és elvettem tőle a gitárom s gyors léptekkel elindultam a nagyszoba felé.
- Készüljetek, egy interjútok lesz Bryannal. – vissza se néztem úgy emlékeztettem őket. Mikor kikerültem a látószögükből rohantam a szobába. Holly te idióta… ez nagyon veszélyes volt! Szidott az agyam. Vajon miért nem csókolt meg? Fájt. Nem is kicsit. Beérve a szobába magamra zártam az ajtót.

~Andy szemszöge~

Azt a kurva! Épp hogy kiveszem azt a füzetet, még időm se volt belenézni erre rám veti magát. Mondjuk nem bántam. Félreértés ne essék. Köpni nyelni nem tudtam. Istenem mennyire kibaszott jó illata van. Nem is tudom mihez tudnám hasonlítani. Olyan mi vagyis „BVB” illata volt. Tudom ez őrültségnek hangzik de az is hogy lovagló ülésben ült rajtam. Azt hittem menten szétrobbanok. Ez a lány még a végén meg fog ölni. Persze nem gondolkodott, csak cselekedett de nem is gondolta hogy milyen reakciókat fog belőlem ki válltani. Nem kis merevedést okozott… Annyira törékenynek tűnt a maga karcsú, modell alkatával a gyönyörű arcával egyből előhozta a pasi ösztönöket és megfogtam a derekát. Látszott rajta hogy nem sűrűn élt át ilyesmit. Nem volt feltűnő de én észrevettem. Mégis milyen pasija volt ha nem is csinált vele ilyeneket? Egyáltalán megcsókolta? Annyira kibaszott csinos volt ott várakozott. Láttam a szemén. Azt akarta hogy csókoljam meg. Meg is tettem volna csak féltem hogy ha megteszem, elveszítem a fejem és ott rögtön magamévá teszem a srácok előtt. Azt hittem tökön szúrom magam mikor leszállt rólam és elsietett. Volt olyan jó fej és figyelmeztetett hogy hamarosan interjúnk lesz. Mikor szem elől tűnt nem bírtam vissza tartani. Felnyögtem. Itt hagyott. Meg se csókoltam, klassz merevedésem lett és kibaszottul megkívántam.
- Ez a lány megfog ölni… - morogtam
- Ez meg mi a franc volt? – hihetetlenkedett Jinxx
- Én megmondtam. Megőrül ha a dalos cuccait piszkálod…
- Láttátok hogy vetődött? – kérdezte lelkesen Jake
- Ó ember… - szállt be a beszélgetésbe CC is
- Befognátok?? – kérdeztem ingerülten.
- Látod én megmondtam hogy fogd vissza magad. Haver nem Hollyt féltem. Persze őt is mert lány és annyira fiatal… meg..
- Tapasztalatlan? – kérdezte Jake
- Ja az is… meg az a Nick gyerek… imádkozzon hogy ne találkozzak vele… - morogta Ash
- Hé én visszafogtam magam. Nem tehetek arról hogy rám veti magát… Bassza meg… Asszem megyek és lezuhanyozok.
- Azt jól teszed – vágták rá a barátaim. Ash kiengedett én pedig jóindulatból beintettem nekik és megcéloztam a fürdőszobát. Talán már fél órája ha zuhanyozhattam mire végre lenyugodtam. Amint kiléptem a zuhanyfülkéből magamra tekertem egy törölközőt és kiléptem a fürdőből. Holly épp akkor sétált el előttem egy igén kihívó szerelésben. Kikerekedett szemekkel néztem utána és hát persze hogy ismét felizgultam. Rohadt jó. Mehetek zuhanyozni. Ismét.


Szívem szerint megmondtam volna neki hogy öltözzön át mert így nem jöhet. Nem fogom kibírni.. de már nem volt annyi időnk hogy átöltözzön ha tényleg pontosan akarunk érkezi. Holly egész út alatt zenét hallgatott fülhallgatóval. Valami rockot hallgathatott mert lehetett hallani és jött az a csajos szokás hogy rázta a lábát az ütemre. Persze Ash tökre kiakadt hogy beszélt a testvéréhez de ő észre se vette. Csak mikor húzta a telefonból a fülhallgatót.
- Mi a francért hallgatsz zenét amikor beszélgethetnénk is.. tudod mint a normális emberek… - értetlenkedett Ash.
- Oké beszélgessünk. Miről akarsz beszélgetni? A nemi életemről? – kérdezte szemtelenül Holly.
- Ja mért ne? – vigyorgott Ash – Hány pasid volt?
- Te beteg vagy. Ash sose fogok erről veled beszélni. – akadt ki Holly teljesen. Vicces volt. Mondjuk a pasis rész engem is érdekelt. Nem is kicsit.
- De miért nem? A csajoknak kell ilyen beszélgetés nem?
- Ash te most lelkizni akarsz vagy mi a szar?
- Most miért ne?? Olyan régen beszélgettünk.. itt az ideje..
- Nézd.. hamarabb lelkiznék Jinxxel mint veled. – mosolygott ártatlanul Holly. Hm.. vajon amikor flörtöl akkor is így viselkedik? Egyáltalán miért érdekel ez engem? Ash tátott szájjal bámulta a testvérét aki elnevette magát és lepacsizott Jinxxel.
- Mikor szeretnéd kezdeni? – kérdezte vigyorogva Jinxx.
- Hm… nem is tudom.. doki ön mikor ér rá? – kérdezte lelkesen Holly. Valamiért zavart hogy Jinxxel ennyire jól elvan de velem nem. Mi a francért gondolok én ilyenekre?
- Neked bármikor. – kacsintott Jinxx
- Észben tartom. – nevetett Holly majd ismét zenét kezdett hallgatni. Istenem ez a lány… annyira más. Veszi a beteg poénokat és nem hátrál meg. Egy hosszon van a srácokkal is. Meg kell keményítenie magát. Tuti hogy Bryan kifogja őt kérdezni és ilyenkor előkerülnek a kínos kérdések is.
A mai fellépésünk helyszínét választottuk az interjúra is. Ma sok dolgunk van. Kezdve egy interjúval, azt követően kezdődhet a készülődés az esti koncertre. A csapatnak is be kell mutatni Hollyt. Emellett a személyi segédünk lesz. Csak ő még nem tud róla. Ez volt Ash kérése, és elhihetitek nekem, ha mindig ilyen cuccokat fog hordani nem fogjuk bánni ha a közelünkben van. 10 előtt negyed órával érkeztünk a helyszínre. A városi aréna kibaszott nagy hely és már előre érzem hogy jó buli lesz. Holly ámulva nézte a hatalmas épületet. Vigyorogva léptem mellé.
- Tetszik? – kérdeztem miközben az arcát fürkésztem.
- Ez kibaszott nagy. – állapította meg csillogó szemekkel. A szeme szépen csillogott. Látszott a tekintetén hogy valamin gondolkodik.
- Gyere nem csak kívülről hatalmas. Majd bent alaposabban szétnézel. – mosolyogtam rá és mikor visszamosolygott azt hiszem a szívem kihagyott egy ütemet. Ilyen szép mosolya embernek nem lehet. Teljesen elvesztem nem csak a mosolyában hanem a tekintetében. A szeme melegséget és szeretetet sugárzott. Ne csak bámuld.. csinálj valamit… Közelebb akartam hajolni hozzá mikor megjelent Ash. Azt hittem leverem.
- Gyertek már vagy miattatok fogunk elkésni.
- M-mi van? – Holly zavartan pillantott a bátyára aki sokat sejtő mosollyal vizslatta. Holly egy szó nélkül megfordult és CCék után indult.
- Csak ügyesen Rómeó… nehogy a végén pofára ess.. – röhögött Ash. Baszódjon meg. Az orrom alatt morogva indultam utánuk. Hollyt alaposan körbevezettük és a csapatnak is bemutattuk. Először féltünk hogy hogyan fogják fogadni de mindenki örült neki és Holly is mindvégig mosolygott. Benéztünk a koncert helyszínre ahol a srácok már javában építették a színpadot és az egyéb dolgokat. Holly hatalmas lelkesedéssel nézett meg minden kis zugot. Jó volt ránézni ahogy önkéntelenül is besegít másoknak. Ilyet még sose tapasztaltunk.
- Gyere Holly, lassan kezdődik az interjú. – karolta át Ash a húgát majd megindultunk az emeletre ahol egy tágas helyiségbe értünk. Bryan már ott várt minket és mikor meglátta Hollyt tátott szájjal bámulta.
- Szia Bryan. – köszönt kedvesen Holly. Szegény csóri. Köpni nyelni nem tudott. Igen ez történt velem is mikor először láttam meg a mai szerelésében. CC vigyorogva csettintgetett Bryan arca előtt mire a srác észbe kapott.
- Úristen! Szia. Holly, ugye? – csillogott Bryan szeme
- Öhm azt hiszem ja. Ez a nevem. – mosolygott Holly
- El se hiszem hogy itt állsz előttem Holly. Mármint ne vedd sértésnek de wáó!
- Mi a baj Bry’? – kérdezte Ash
- Az egész interneten, facebook, twitter… mindenhol azt találgatják hogy ki lehet az a bizonyos lány, aki Ashley Purdy testvére. Mindenki rád kínácsi Holly. – ha lett volna szárnya tuti hogy itt repkedett volna Bryan. Holly eléggé meglepődött.
- Hűha. Tori mesélte hogy sok olyan posztot olvasott ahol azt kérdezgetik hogy ki utazik a híres BVB-vel de azt nem gondoltam volna hogy ennyire komoly ez az ügy. Mert nem értem hogy miért csámcsognak annyit rajtam? Tudtommal nincs két fejem, és szuper erőm sincs. Csak egy egyszerű ember vagyok mint bárki más. De ha már mindenki ezen kattog vessünk ennek véget. – Holly mosolyogva nézett a kamerába és folytatta – Helló mindenkinek puszilom a pociját. Lerántanám azt a bizonyos leplet. Csajok lehet irigykedni. Én fogom pokollá tenni a srácok életét. Igen bizony. Én utazom velük, és mielőtt totálisan kiakadnátok, szeretnék megnyugtatni minden Ashley fant hogy nem a barátnője vagyok hanem a testvére. Holly Purdy. – Ash és Holly is a kamerába mosolyogtak.
- Ne aggódjanak hölgyeim, még szabad vagyok. – vigyorgott Ash.
- Azt hiszem most minden fanod megkönnyebbült. – mosolygott Holly. Igen ezzel hivatalosan is kezdetét vette a két órás interjú. Bryan folyton figyelte Hollyt ami kibaszottul idegesített de ami vicces hogy nem tudom miért. Még ha együtt lennénk akkor oké de mivel szingli és én is az vagyok, nem tudom hogy miért vagyok féltékeny. Bryan rengeteget kérdezett Hollytól. Többek közt olyanokat hogy.
- Nos mond csak Holly minek tanulsz vagy mi a szakmád?
- Szerencsére már befejeztem az iskolát és hivatásos stylist vagyok. – mosolygott büszkén Holly
- Wáó akkor te tényleg kritizálhatsz másokat.
- Pontosan és hidd el, néha tényleg tudnák véleményt mondani a mai fiatalok öltözékéről… - haha még hogy másokéról. Kislány.. nézz már magadra… amikor megláttalak merevedést okoztál… A tűzzel játszol Holly Purdy!
- És mond csak, te választottad ki a srácok ruháját is? – érdeklődött Bry’
- Ha én választottam volna, akkor nem így néznének ki. Tudod sokkal dögösebbek lennének. – vigyorgott pimaszul Holly. Mi pedig csak hümmögtünk. Bryan pedig nevetett.
- Jelenleg dolgozol valahol? – jött a következő kérdés.
- Nem
- Miért nem helyezkedsz el ezen a területen? Biztos sokan felvennének. – két értelmű kérdés..
- Attól hogy ez a szakmám azt nem mondtam hogy szeretem is csinálni. – válaszolta őszintén Holly mire Bryan jött zavarba a kínos válasz miatt. Itt kezdett kicsit személyessé válni a téma.
- Miért nem szereted?
- Klassz meg minden, de nem az én világom. Ez akkor lenne jó ha divatmániás lennék, de mivel nem vagyok az így számomra jelentéktelen.
- Akkor miért ezt választottad?
- Na és te miért az interjúkészítést választottad? – ügyesen átterelte magáról a szót Bryanre aki mondott párszót és áttért hozzánk. Jöttek az olyan kérdések hogy miket tervezünk a jövőben meg hogy mikor lesz új dal meg album. Várjuk-e a koncertet… Mi a véleményünk a többiekről. Közben Hollytól is kérdezett hogy mi a véleményük rólunk. Na mondjuk erre én is kíváncsi vagyok.
- Mit szeretnél mit mondjak? Kezdjek el sikítozni mint egy őrült rajongó, csináljak róluk fotókat miközben alszanak és adjam el? Posztoljam minden lépésük twitteren? Ájuljak el ahányszor rám néznek vagy hozzám szólnak? Adjam el a cuccaikat ebay-en? Ők is ugyan olyan emberek mint te vagy én. Rohadtul nem értem az olyan rajongókat akik képesek olyan dolgokat művelni ami már tényleg visszataszító. Már bocsánat Army senkit sem akarok megsérteni. Szeretitek a srácokat. Ez jó, én is szeretem őket. Hallgatom a zenéjüket? Igen. Mégsem csinálok úgy mint egy őrült. Tudom most azt gondoljátok hogy „ki ez a hülye liba aki kioktat minket” jogosan gondoljátok. Viszont gondolkozzatok el azon hogy nektek hogy esne ha egy „zavarodott, őrült titkos hódolótok” bizar dolgokat küldene nektek. Ezzel nem csak magatokat égetitek be, még ha névtelenül külditek is, de a srácokat hozzátok kellemetlen helyzetbe. Nem azt akarom mondani hogy ne küldjetek nekik semmit de ha tényleg bizarabb dolgot szeretnétek küldeni legalább írjatok mellé valamit. Például tegyük fel. Küldök egy babi doll fehérneműt Jinxxnek fogok egy papírt és írok rá valami vicceset ami a fehérneművel kapcsolatos. Nem csak hogy oldom a feszültséget de szerzek neki egy kis örömöt és mosolyt csalok az arcára. Jinxx hogy reagálnál ha küldenék egy fehérneműt és megkérdezném hogy szerinted jól állna-e a mit tudom én a plüsskutyámon?
- Hatalmasat röhögnék rajta. Szerintem ez egy beteg de vicces ötlet. Határozottan tetszene. – vigyorgott Jinxx.
- Látjátok csajok? Lehet ilyet is küldeni de viccesen. Hát nem lenne jó a tudat hogy „Úr isten küldtem valamit xy-nak és miközben megnézi mosolyt csalok az arcára, úgy hogy hozzá se értem”? Visszatérve a témára. Véleményem szerint a srácok is csak egyszerű emberek hibákkal és én úgy kezelem őket. Higgyétek el, sokkal jobban esik ez nekik is. – meglepődve mégis mosolyogva hallgattuk Holly véleményét senki nem szólt míg végül Jinxx törte meg a csendet.
- Holly, nyugodtan küldhetsz nekem fehérneműt. Nem fogom visszautasítani. – mosolygott Jinxx
- Mindenképp. – mosolygott Holly is. Bryan még kérdezett egy – kettőt s közben sokat nevettünk meg hülyéskedtünk, még táncoltunk is. Az interjú végén elköszöntünk Bryantől és indultunk a főpróbára. Rohadt büszke voltam Hollyra hogy végigtudta csinálni ezt az interjút. A kínos kérdéseket is szépen kikerülte. Tetszett. Nagyon is. És Holly is tetszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése