2015. szeptember 26., szombat

Tizenegyedik rész. ♡

Megcsókolt. Ezt el se hiszem. Nem akarom hogy ez megtörténjen. Legszívesebben ellökném magamtól de a testem nem engedelmeskedik. Kétségbeesetten csókolt. A nyelve bejutásért könyörgött. Elvesztettem az eszem. Ismét feltörtek bennem a régi emlékek. Utáltam. Nem akartam emlékezni. Felejteni akartam. Legszívesebben megfogtam volna minden régi emlékem és kivágtam volna a kukába. Fájt. Nem csak az amit Nick tett hanem az emlékek. Szépen lassan leromboltak belülről. Nem csak a rossz de még a jó emlékeim is. Mivel tudtam hogy ilyen többé már nem lesz. Nem tudom hogy meddig állhattunk csókolózva mikor megéreztem két kéz szorítását melyek lehúztak Nicktől. A testem sikított ez ellen. Nagyon nem akartam elengedni pedig csak tudtam hogy ez az egész testi vonzalom. Semmi több. Mikor feleszméltem abból a tipikus ködből. Észrevettem hogy Andy tart a kezeiben. Asht a többiek próbálják lefogni. Össze voltam zavarodba. Nick rendesen összekutyult mindent. Szólni akartam de nem tudtam. Nem akartam. Félek ha megszólalnák elsírnám magam.
- Jobb lesz ha most megyünk. – szólalt meg Ryan a The Mob dobosa. Szó nélkül néztem ahogy Ryannék lelépnek. Persze Nick még vetett rém és Andyre egy gyilkos pillantást. Kifújta az eddig bent tartott levegőt. Senki nem szólt semmit amíg Nickék el nem tűntek a szemünk elől. Majd Ash teljesen kiakadt.
- Mi a franc volt ez? – kérdezte – Miért nem tudtatok elengedni? Szívesen megvertem volna!
- Ash nyugodj már le! Most nem az a lényeg! Ne azzal a barommal törődj hanem a húgoddal! – felelte Jake. Szarul éreztem magam. Annyi minden kavargott bennem, legszívesebben kiáltottam volna. Andy még mindig fogott mintha nem tudná eldönteni hogyha most elenged, elszaladok-e vagy összecsuklok. A testem remegett és képtelen voltam feldolgozni a történteket. Össze kell magam szednem. Sóhajtottam egy nagyot majd kibontakoztam Andy öleléséből. A srácok úgy bámultak mintha bármelyik pillanatban összeroppanhatnék. Mit sem törődve velük felsétáltam a buszra és visszaültem az asztalhoz mintha mi sem történt volna. Természetesen a srácok jöttek utánam. Magam elé vettem a füzetem és a tollat majd írni kezdtem. Összefüggő mondatokat próbáltam írni a boldogságról és a barátokról ehelyett a Nickkel töltött időkről kezdtem írni. Idegesen söpörtem le a füzetet az asztalról ami hangos puffanással a földre esett. Utána dobtam a tollat is. A tenyerembe temettem az arcom és mélyeket lélegeztem hogy minél előbb lenyugodjak. Amint lehunytam a szemem magam előtt láttam Nicket. Elérte azt amit akar. Feltépte a régi sebem ami most megint vérzik. Kínomban felnyögtem a nappaliba sétáltam és felkaptam Ash gitárját majd csatlakoztattam az erősítőhöz és énekeltem azt ami az eszembe jutott.

„Now I will tell you what I've done for you
50 thousand tears I've cried.
Screaming, deceiving and bleeding for you
And you still won't hear me (going under)
Don't want your hand this time - I'll save myself.
Maybe I'll wake up for once (wake up for once)
Not tormented daily defeated by you
Just when I thought I'd reached the bottom


I dive again
I'm going under (going under)
Drowning in you (drowning in you)
I'm falling forever (falling forever)
I've got to break through
I'm going under


Blurring and stirring the truth and the lies.
(So I don't know what's real)
So I don't know what's real and what's not
(don't know what's real and what's not)
Always confusing the thoughts in my head
So I can't trust myself anymore”


„Elmondom, mit tettem miattad:
Ezernyi könnyet hullattam
Sikítottam, csaltam, s szenvedtem érted
De mégsem hallod, amit mondok (süllyedek)
Ezúttal nem kell a segítséged, majd én megmentem magam
Talán végre egyszer úgy ébredek fel (úgy ébredek fel)
Hogy nem kínoz többé a kudarc érzése
Mikor már azt hittem, elértem a legalját

Megint alámerülök…
Süllyedek (süllyedek)
Beléd fulladok (beléd fulladok)
Örökké zuhanok (örökké zuhanok)
Ki kell, hogy törjek
Süllyedek

Ködösíted, összezavarod az igazságot, s a hazugságot is
(Már nem tudom, mi a valóság)
Már nem tudom, mi a valóság, s a képzelet
(Nem tudom, mi a valóság, s a képzelet)
Összezavarnak a gondolataim
Már magamban sem bízhatok”

Éneklés közben megindultak a könnyeim. Először csak egy kettő majd utána jött a többi is. Végül már semmit se láttam a könnyeimtől. Abbahagytam a gitározást majd a gitárt leraktam a kanapéra. Ha Ash nem kap el tuti a földön kötötte volna ki. Szorosan magához ölelt és simogatta a hátam. Nem tudtam mást tenni hozzá bújtam és utat engedtem a könnyeimnek.
- Shh… semmi baj. Add csak ki magadból.. bár az a gyökér nem érdemli meg hogy könnyeket hullajts érte. Holly, nagyon erős vagy. Túl fogod élni mint mindig. – próbált nyugtatgatni Ash. Én nagyra értékelem. Tényleg, de most kiakadtam.
- Kibaszottul nem akarom túl élni. Ash belefáradtam már abba hogy mindig én vagyok az aki nyel. Mosolygok mert muszáj miközben az emlékek belül széttépnek! Miért van az, hogy megbántott, megalázott, magamra hagyott, és én mégis szeretem? Ash.. mond meg hogy miért… Nem akarom hogy az életem része legyen de azt se akarom hogy elmenjen. – összezavarodva zokogtam a pólójába.
- Meg kell értened, hogy mindennek megvan a maga ideje. Semmi sem történik előbb vagy utóbb, mint arra megérne. Egyetlen találkozás, emberi kapcsolat sem lép be mindaddig az életedbe míg nem állsz készen rá. Mindez egy tökéletes isteni terv része. Hisz minden személy egy darabka, mely csak akkor passzol a helyére, ha annak eljött az ideje, hogy beilleszkedjék az életedbe. Mindezt akkor, mikor leginkább szükséged van rá, segítvén abba, hogy megtanulj valamit vagy épp továbblépj. Felesleges ellenállni, hiszen részei lesznek az életednek. Kii - ki egy találkozás erejéig, és lesz, aki végigkísér utadon...
- A sorsnak gyakran pofátlan humora van. – inkább csak magamnak motyogtam mind Ashnek de így is megértette.
- Végül is így is lehet mondani.
- Azt hiszem életem legnagyobb hibája az, hogy hagytam, hogy néhány ember tovább maradjon az életemben, mint amennyit ők megérdemeltek…
- Tudod… aki megéli a rosszat, csak az tudja igazán értékelni a jót.
- Alkoholra van szükségem! - kibontakoztam Ash öleléséből és a hűtőhöz indultam
- Az alkohol nem ad választ semmire… - hallottam meg Asht a hátam mögül. Teljesen igaza volt.
- De legalább elfelejtem a kérdést. –válaszoltam miközben a hűtőben turkáltam és rátaláltam egy üveg Jack Danielsre.
- Hóha kislány. Nem szabadna innod. Nem neked való. – méregetett Ash
- Jaj fogd már be. Felnőtt vagyok.
- De a húgom vagy és fiatalabb is jóval.
- Szükségem van az alkoholra hogy felejteni tudjak. – még mielőtt Ash válaszolhatott volna becsuktam a hűtőt és kezemben Jackkel ültem le az asztalhoz. Kibontottam és ahelyett hogy egy pohárba öntöttem volna meghúztam az üveget. Az alkohol szép lassan végigfolyt a torkomon s maga után hagyva azt a kesernyés mégis finom ízt. Ash velem szemben ült le és csendben, fintorogva fejezte ki nemtetszését. Nagyra értékelem hogy nem szólt egy szót se csak halkan bámult és magában szitkozódott. A többiek is előkerültek valahonnan majd csatlakoztak. Andy leült Ash mellé és bámulta az arcom. Tudtam hogy az elmosódott sminkem nézi. Valami nagyon nem tetszett neki.
- Ne bámuld, nagyon elkenődött.. – szólaltam meg rekedtesen.
- Neked meg nem kellene innod. – mutatott az üvegre. Nem törődöm stílusban megrántottam a vállam és tovább ittam.
- Tudjátok milyen szar érzés mikor a szívem egyik fele azt mondja, öleld és szeresd míg a másik azt hogy soha többé ne keresd! – valójában nem is tudom hogy miért osztottam ezt meg velük. Lassacskán kezdtem érezni az alkohol hatását.
- Holly jobb lesz ha leteszed azt az üveget. – mondta türelmetlenül Ash
- Majd ha kifogy odaadom..
- Hogy érzed magad? – kérdezte CC
- Őszintén érdekel a válasz vagy csak azért kérdeztél valamit hogy megtörd a számotokra kínos csöndet? – néztem CC szemeibe. Szegény srác annyira megszeppent hogy csak pislogva bámult. – CC ne haragudj… tudod hogy nem úgy értettem…
- Semmi gond Holly. Persze hogy tényleg érdekel a válaszod.
- Hát szarul de büszkén. Azt hiszem. Még élek.. ez jó jel nem? – elnevetem magam a nem túl kedves tekintetükön.
- Ez nagyon nem vicces Holly! – kezdte a szidást Andy
- Mi az hogy „még” ? – folytatta Jake
- Eszedbe ne jussom semmi hülyeség – szólalt meg hosszas hallgatás után Jinxx
- Asszem beszélni fogok Torival. – jelentette ki Ash.
- Fel ne merd hívni! Nem akarom hogy miattam aggódjon! – emeltem a tekintetem Ashre.
- Akkor fejezd be ezt a hülyeséget. Élsz és élni fogsz. Nem akarom hogy hülyeségeket csinálj főleg amikor részeg vagy. – Ash hangja szörnyen nyugodt volt ami megijesztett. Nagyot nyeltem majd egy aprócskát biccentettem. Megittam az utolsó kortyot is az üvegből és már ténylegesen éreztem az alkohol hatását. Nevetni kezdtem a semmin.
- Jól van ideje ágyba bújni. Gyere. – szólalt meg Andy és felkelt a helyéről.
- Jaj én még nem akarok! Még csak most kezdődik az élet! Bulizni akarok menni.. és smárolni idegen hapsikkal. Áttáncolni az éjszakát. Élni akarok! – teljesen beleéltem magam ebbe az egészbe.
- Oké. Gyere Holly megyünk bulizni. – jelentette ki mosollyal az arcán Andy.
- Komolyan? – néztem csillogó szemekkel Andyre.
- Pontosan. Aludni nagyon jó buli, gyere és megmutatom. – Andy elindult mire én utána néztem és felé nyújtottam a kezem. Kettőt láttam mindenből és szédültem. Féltem ha felállok elesem. Szerencsére Andy vette a lapot így odalépett hozzám és felvett majd menyasszonyi pózban elindult velem a nagyszoba felé. Én még visszanéztem Jinxxékre és mosolyogva integettem nekik. Totálisan kész voltam. Andy a szobába beérve lerakott az ágyra és betakart. Már épp indult volna ki mikor megragadtam a kezét.
- Maradj velem.. – szólaltam meg rekedtesen.
- Holly ez nem jó ötlet. Részeg vagy… - kezdte volna Andy a szerintem hosszú monológját de a szavába vágtam.
- Kérlek… - suttogtam kétségbeesetten. Andy az ajtóhoz sétált majd becsukta azt. Levette a pólóját majd bemászott mellém az ágyba. Automatikusan hozzá bújtam. Hallottam hogy elakadt a lélegzete de visszaölelt. – Köszönöm – suttogtam.
- Szívesen.
- Ígérd meg hogy mellettem leszel amikor felébredek.
- Megígérem hogy melletted leszek amikor holnap felébredsz. – válaszolta Andy
- Becsszó? – nem tehetek róla, ha kicsit többet iszom a kelleténél jobban szeretek megbizonyosodni dolgokról. (Ezt jól megaszondtam :D)
- Becsszó – ismételte meg Andy. – De ideje lesz aludnod. Holnap nagy macskajajod lesz.
- Énekelsz valamit? - egy kis ideig nem válaszolt mintha habozna de végül megszólalt
- Mit szeretnél?
- Bármi jó lesz, csak szeretném hallani a hangod. – suttogtam. Andy kis gondolkodás után elkezdett énekelni. 

„I'll never let you down
I promise right here, right now
I won't let you down
I'll never let you down
Our faith will silence the doubt
I won't let you down”


„Én sose hagylak cserben
Ezt megígérem itt és most
Én nem hagylak cserben
Én sose hagylak cserben
A hitünk el fogja hallgattatni a kétséget
Én sose hagylak cserben”

- Köszönök mindent Andy. Azt is hogy énekelsz nekem. – suttogtam rekedtesen.
- Neked bármit bármikor. – jött a válasz szintén suttogva.
- Olyan vagy mint egy megmentő. – amennyire csak tudtam odabújtam hozzá és szép lassan átadtam maga az álmoknak. Az utolsó gondolatom az volt hogy Andy az én megmentőm.

7 megjegyzés:

  1. Wááá.... egész végig sírtam és elkenődött az a kevés szempillaspirál is a szememen. Nagyon jó lett! Gyönyörű rész lett. Hamar hozd a következőt! *-* <3 :3 ;) :D :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Nem gondoltam volna hogy megríkatlak.Ne haragudj ♡ Köszönöm a véleményed és hamarosan hozom a következő részt. ♡

      Törlés
    2. :D A fejléc is szupi lett ;) :D <3 *-*

      Törlés
    3. Nagyon szépen köszönöm. ♡ :)

      Törlés
  2. Nagyon jó volt ez a rész........ A fejléc meg nagyon jól néz ki!!! ;)

    VálaszTörlés
  3. Wow, hát elakadt a szavam. Nagyon jó lett, csak így tovább drágám <3

    VálaszTörlés